Sokan kérdezik milyen érzés "Új Asszonynak " lenni.
A válaszom pedig- "azonkívül, hogy eléggé fáradt és szétesett vagyok" nem észlelek nagy különbséget a hétköznapok között.
Pedig a gyűrűt már a másik kezemen viselem.
Szombaton volt a nagy nap. Lázas készülődés előzte meg Életünk Nagy Napját. A család már egy héttel előtte zsongott, a tervektől, a díszítéstől és miegymástól. Édesanyám és Testvérem Csütörtökön érkezett, akkor már javában zajlottak a díszítési és tálalási előkészületek.
Nagyon egyszerű, de annál elegánsabb díszítést választottam. Bordó-Capuccino és Zöld színben játszottak az asztalok. Így a meghívóból minden szín visszaköszönt.
Anyósom meglepett Minket... úgy volt hogy nem készít mézeskalácsot, egyrészt mert nem akartuk terhelni, másrészt nem fér bele az amúgy is rohamtempóban zajlott szervezésbe. De mégis úgy döntött hogy ha már Másoknak csinált (megrendelésekre) akkor a Fiának az esküvőjén is díszelegni fog. Így az is került az asztalra.
Péntekre maradt a tálalás, a ruha el hozatala, melyet még az itthoni Varrónőnk kénytelen volt alakítani mert nem igazán passzolt mellben a méret. De ez is készen lett szombat reggelre.
Alig aludtam az éjszaka, járt az agyam folyton. Már fél 6-kor ébredtem minden óracsörgés Nélkül, és Velem együtt a Család is.
Az első állomás a fodrász volt, ahová érkezett a kozmetikus, onnan valamikor 11 körül kerültem elő. Nagyon szép és egyszerű sminket kaptam, a frizurám is tökéletes lett.
Kicsit megcsúsztunk az idővel, így a Párom 3-kor érkezett értem, addigra a Tanum és a párja, valamint a Kereszt Anyám is megérkezett hozzánk. (bár vendégfogadás csak 1/2 5-kor kezdődött, de jöttek segíteni) Így Nekik a ruhám és úgy teljes Valóm nem volt meglepetés. Jött a párom is a gyönyörű tömör rózsacsokrommal, a fotóssal együtt. Majd elsírtam magam. Megható volt. Pár fénykép után irány a helyszín. Anyósomék kertje, gyönyörű volt, sütött a nap, kívánni sem lehetett volna szebbet. A fényképezés után Édesapám sírjára vittem virágot, had lásson Ő is fehér ruhában.
Majd irány a Polgári szertartás...
Nem szerettem volna, hogy bárki is meglásson Minket előtte, ezért a népet a Testvérek beterelték a Színháztermembe és amikor már minden készen volt, csak a tanuk és a koszorúslányok voltak a folyosón megékreztünk.
Nagyon izgultam, próbáltam lassan szépen vonulni ( az Edda: Esküvő számát választottuk bevonuló zenének ez egy Guns n Roses feldolgozás ) Már mindenki könnyezett. Próbáltam nem a tömeget nézni, nehogy Én is elkezdjek pityeregni. De a szülőköszöntőnél eltörött a mécses, nem bírtam tovább.
Voltak ám vicces pillanatai is a szertartásnak, mikor az asztalon levő gyűrűpárnára pillantottam,(hogy ne a tömeget nézzem, mert elsírom magam) azt hittem a Húgom összegörcsölte a gyűrűket fogó szalagot. Azt szuggeráltam egész végi, nehogy görcsben legyen, hiszen akkor hogyan oldjuk ki, vagy bemondjuk a mikrofonba hogy kérünk egy ollót a szalagok levágására :)
A másik vicces dolog, hogy a párom simán levette a saját karikagyűrűjét :)
Összességében gyönyörű volt és megható.
A szertartás után, mi más következett volna mint a csokordobás, és a rizsszórás a barátoktól, fényképek hada..Még a mai napig találok rizsszemeket a lakásban..
A vacsora előtt, a Konyhán dolgozó lányok megleptek Minket egy óriási égetett cukor tortával, ott is sírtam rendesen.
Még mindig nem hiszem el, hogy Feleség lettem, hogy teljesült egy álom. De gyönyörű volt és megható. Majd pár nap múlva a fotókat nézegetve biztosan sokkal több részlet, és emlék kerül elő. Most még friss az élmény és van mit pakolászni.
