Az élet furcsaságai

Balatonra indulásunk előtt választottam egy könyvet magamnak, imádok a Balaton partján olvasni.(kaptunk ugyanis rengeteget öröklés gyanánt.) A könyv a romantikus kategóriába tartozik, ugyanaz a kiadó amely az egyik kedvenc ilyen íróm (Nicolas Spark) kiadója is egyben. Az írónőt nem ismertem, úgy voltam Vele ha tetszeni fog a könyv akkor az egész sorozatát hazaviszem. A dobozban melyet kinyitottam legalább 8 könyve sorakozott. Találomra kivettem egyet, és elvittem magammal.
A napozó ágyban ülve elővettem és elkezdtem olvasgatni. Először nem volt semmi "éredekes" , jöttek az események egymás után.  A hölgy egy bentlakásos iskolában nevelkedett, miután az Édesanyja meghalt, Majd  szülésznek tanult, gyermekeket szeretne a  világra segíteni.
Nem sokat olvastam a könyvből, mert a hétvége amit lent töltöttünk nem volt túl hosszú, de nagyon jól sikerült.
Itthon újra előveszem a könyvet, olvasom tovább. A főhősnő, iskolái elvégzése után, illetve a gyakorlatokat követően szakosodott.  Az egyik legsikeresebb lombik professzor lett, különféle kutatásokat végez a témában. Milyen gyógyszerekkel hogyan lehetne a lehető legkisebb kockázattal megadni a pároknak amire a legjobban vágynak egy gyermeket.
Jelenleg Ő is így szeretne gyermeket, egy olyan férfitől akitől anno az ösztöndíj lehetőséget kapta, hogy továbbtanulhasson.
És egy olyan hölgy mellett segédkezik karácsony előtt aki 7-es ikreket vár, egy egyszerű beültetést követően..több évnyi sikertelen próbálkozás után.
Talán véletlen, hogy ez a könyv a kezembe akadt. A leírásában semmi nem utalt arra, hogy erről is szól majd, csak kivettem a dobozból, elolvastam a címét és magammal vittem.

Lelkiismeret

Januárban S. doki bűvös mondata valamit kicsit megváltoztatott Bennem. Mikor kérdeztem, hogy kell-e új IR terheléses vv-t csináltatnom azt mondta nem kell. És kicsit furcsán nézett rám mikor kimondtam hogy IR-es vagyok az MM diagnózisa szerint.
Ő akkor azt mondta, hogy az Én értékeim mindig is IR-t fognak mutatni és soha nem lesz tökéletes  a terheléses értékem, mert vékony vagyok, és ugyanannyi cukrot fogyasztok a terheléses vv. során mint Tőlem nagyobb súlyban levő emberek.
És hogy nem lesz gond nálam az IR-el.
Hát ez a mondta sok mindet megváltoztatott.
Az esküvőig nagyon szépen haladtam, rengeteget sportoltam és próbáltam többé-kevésbé a diétát is tartani. Sőt egyik ismerős javaslatára még a Béres Szelént is elkezdtem szedni (pedig az illatától is a hányinger kerülget) hogy a TSH-m ami véleményem szerint nem a legjobb (a doki szerint az is megfelelő) lejjebb menjen.
Jöttek az esküvői előkészületek és szinte minden elszállt egyik pillanatról a másikra, nem volt időm edzeni, a diétát sem tartottam már. Megfogadtam hogy az esküvő után visszaállok. De nem sikerül. Valahogy nem bírok felkelni kora reggel, hogy egyem, elfelejtkezem róla napközben. Megeszem amit megkívánok.
Nem jó ez így. Még 3,5 hét és kezdünk, és Én nem hogy egészségesebben élnék.... azt sem tartom amit eddig tartottam.
Tegnap újra rávettem magam a futásra, de csak 3 kör ment a 6 helyett. Rég nem futottam.
De muszáj lesz, mert ha ezen áll vagy bukik a fránya IR-en a leendő Picicsoda velünk maradása hát akkor frászt kapok.
Néha amikor eszembe jut a lelkiismeret furdalás gyötör. Mielőtt az intézetet felkerestük rengeteget olvasgattam a neten, vásároltam könyveket. És azóta mintha elvágták volna, nem jut eszembe a téma, pedig már évek óta ezt vártam, hogy végre Nekünk is legyen Babánk. És most hogy egyre közelebb kerülök a határidőhöz amikor esélyt kapunk nem érdekel.?
Hát mi lett Velem? Élem az életem intézem a dolgokat... de eszembe sem jut, hogy lelkileg vagy testileg felkészült legyek, a szervezetet megterhelő eseményre.
Ehelyett élvezem az életet, bográcsozni járunk a barátokkal, testvrételepülési találkozókon járok és borozgatok Velük Nem ébredek korán, mert az itthoni munka nem köt annyira. Nem takarítok annyit mint előtte (pedig már egy hete tervezem hogy a héten minek fogok neki). Ezek miatt a dolgok miatt érzem úgy, hogy nem is igazán Várom a csöppséget. Vagy talán igen, de a témát elengedtem teljesen, mostanra sikerült, a régi görcsös ragaszkodástól megszabadulni. A párom azt mondta tegnap éjjel, ha a szívem legmélyén nem szeretném akkor nem fog sikerülni. Próbálom ezt az érzést elhessegetni magamtól, de így hogy nem teszek meg mindent nagyon nehéz.

Kirándulások

Éppen csak elpakoltuk az esküvő utáni "romokat" kezdhettem újra pakolászni. Az úti cél Szlovákia Pilis község. Testvértelepülésünk hívta meg a Képviselő-testületet és annak hozzátartozóit valamint egy-két vendéget még. Így egy hosszú hétvégét töltöttünk Náluk. volt eszem-iszom dínom-dánom. Jól éreztük magunkat, egy kis nászútnak is beillett egy kis szállodaszobában kettecskén töltve az éjszakákat.
Hétfőn hazaérve kezdhettem Neki a mosásnak ugyanis Csütörtök hajnalbán már indultunk Erdélybe, szintén Testvér-települési találkozóra voltunk hivatalosak.
Az út hosszú volt és lenyűgöző, közel 12 órát utaztunk meg-megállva, de olyan csodálatos tájakon keresztül hogy néha tátva maradt a szám.
Megérkezve hihetetlen vendégszeretet fogadott Bennünket, nagyon finom kürtöskaláccsal és pálinkával. De mivel hosszú volt az út így vacsora után gyorsan elfoglaltuk szálláshelyünket.
Pénteken reggel korán keltünk mert kis csapatunk útnak indult Erdély szépségeit felfedezni. Végigjártuk a legszebb templomokat, a Csíksomlyói templomban van egy Mária szobor, ha a szobor lábát megsimítod kérésed, álmod valóra Válik.
Így kívántam Én is, de hogy mit az egyenlőre maradjon titok, és kaptam egy medált a Máriával másik oldalán pedig a Templom képével díszítve.
Azzal a mondattal, hogy "kívánságom váljon valóra. " Hát elsírtam magam.
A következő állomás a Békás szoros volt. Hihetetlen azoknak a szikláknak a mennyisége és nagysága melyek mellett elsétáltunk. Lenyűgöző látványt nyújtottak.
A gyilkos tó sem volt mindennapi bár az nem fogott meg annyira. 
A kirándulással annyira megcsúsztunk, hogy negyed tizenkettő volt mire visszaértünk a szállásra  a vacsorához a közös és ünnepi hétvége hivatalos megnyitójához. hajnalig tartott az élőzenés mulatság. Másnap is bővelkedtünk kalandokban. A településhez közeli Almási barlangot látogattuk meg, melyről tudni kell hogy nem épp egyszerűen megközelíthető. Traktorokon zötykölődtünk közel egy órát, szakadékok mellett haladva. Majd lengőhídon, mászva kapaszkodva jutottunk az első barlangig, kristálytiszta patakpart mellett. Ez így mind gyönyörű lett volna, ha nem szakad le az eső közvetlenül a tisztásra érkezésünk után. Kabát ugyan volt Nálunk de esőkabát nem, így jó szolgálatot tett a kukás zsák, melyből percek alatt esőkabát lett. így tettük meg az utat a Barlangig csuromvizesen elázva. Az esti vacsoránál, melyet a hegyhez közeli kis vikkendházak egyikében töltöttünk már fáztunk kellőképpen. (De eddig úgy néz ki megúsztuk megfázás és felfázás Nélkül)
A vasárnap már nem volt annyira erőltetett menet a kirándulások terén. Részt vettünk két szentmisén, utána egy közös ebéden, majd a pihenő következett az esti búcsúvacsoráig. Mely annyira jól sikeredett, hogy sikerült egy kis gyomorrontást összeszednem (Én gyanítom hogy a rengeteg káposzta melyet a 4 napban megettem volt a hunyó). Így a hétfő hazaút nem volt  a legkellemesebb számomra. De gyógyszerekkel kibírtam az utat, pláne hogy beszereztem Korondon és egy-két helyen némi apróságot a lakásba.
Hihetetlen energiával töltött fel ez a pár nap és az ottani emberek szeretete egyszerűsége.
És ami a legszebb az egészben, hogy állandóan gólyákkal találkoztunk, de nem eggyel hanem 5-6 egy helyen sétáltak,repültek vagy épp a fészkükben üldögéltek. Lehet hogy nyáron a gólyák Országa Erdély.
Talán nem volt véletlen.
Hazaérkezvén megkaptam a fotóstól a képeket, a kis házivideót a lakodalomról. Szép emlék mindkettő.
Most pedig belegondolva vészesen közeleg az augusztus, ideje felkészíteni magam a megpróbáltatásokra. Dolgozom itthon, és mellette a lakást is rendbe szeretném tenni az elkövetkező időszakban, hogy erre ne kelljen augusztusban gondolnom. Hogy kellő nyugodtsággal várjam, hogy a gólya hozzánk is megérkezzen.