2014. március 27., csütörtök

Telnek a napok

Az elmúlt napokban nem történt semmi különös. Egyszerűen csak telnek a napok. A barnázás megijesztett a múlt héten ezért igyekeztem sokat pihenni és feküdni. Ami nem nehéz mert délutánonként olyan álmosság jön Rám, mint még soha. De hál az égnek már 4-5. napja nincs ilyen barnázós tünetem.
Itthon lazára vettem a figurát, tulajdonképpen ezt sem nehéz betartani, mert nincs kedvem semmilyen házimunkához. A vasalást is 3 napig halogattam. Minden nap összepakolok amit nagyon muszáj, ha kell felmosom a folyosót és fürdőt, de mást a héten még nem igazán csináltam. Megvár Engem és a Párom. Mert kértem, hogy hétvégén segítsen be egy kicsit, vagy legalábbis legyen a közelemben amíg Én teszek-veszek. A teraszt is rendbe kellene tennem egy kicsit, már egész jó idő van ahhoz, hogy a muskátlikat kitegyem, de előtte be kell hordani a téli helyükről és rendberakni a töveket. Ehhez pedig kell a Párom segítsége.

Tüneteket nem sokat észlelek a mai napig, bár a reggeli savval a torkomban küzdök kb. 11-12 óráig. Aztán meg mint akit elvágtak. Erre nem tudom mit kellene kitalálnom, hogy jobb legyen. Bár azt olvastam, hogy a hagymát kerülni kellene, Én meg mostanában mindent hagymával szeretnék enni.
Holnap még vár rám a vérvételek hada, hogy a leleteim elkészüljenek mire mennem kell az orvoshoz. Már várom, hogy lássam és megnyugodhassak, hogy Manóval minden rendben.
Olvasni még nem sokat olvastam szakirodalmat, majd talán a következő uh. után jobban belevetem magam a könyvek hadába. Barátnőmtől kaptam már kölcsön könyveket.
A nadrágjaim egy részét sem tudom evés után már magamon elviselni begombolt állapotban, úgyhogy lassan búcsút kell mondanom a farmeroknak.
De hát ez igazán nem nagy áldozat Picicsodáért!

2014. március 18., kedd

Ijedtség

A mai napon nagyon korán keltem. A tanulóim vizsgáztak, és egész éjjel szinte alig aludtam, hogy vajon hogyan fog sikerülni Nekik.
A vizsga jól zajlott, nagyon ügyesek voltak, mindenkinek sikerült. A végén éreztem, hogy valami nem jó odalennt, mintha vmi elöntött volna.
De nem fordítottam rá különösebb gondot, mivel az utro maradék szokott így távozni. Csak amikor hazaértem, akkor látom, hogy ez nem kis mennyiség és nem is utro, hanem barnás és sötétebb vmi. Nagyon megijedtem, mondtam is a páromnak, hogy készüljön mert tuti orvoshoz kell mennünk. Hívtam is egyből a dokit, aki azt mondta rendben menjek és most fogad. Autóba ültünk, és kb 1,5 órán belül már a rendelő ajtajában várakoztunk.
Be is hívott, Én odaadtam a papírt amit két hete S. doktortól kaptam, megkérdezte a legalapvetőbb adatokat, és már vizsgálat is.
Manónak ver a pici szíve!!!!! Szabályosan hangosan hallottuk!!!
Tőle nem jött ez a valami az biztos, legalábbis az uh-on nem látszott. Vérömlenyt, és cisztát sem látott ami okozhatta volna. Azt mondta az utro tud ilyet okozni.. sokat kell pihennem, és ha tehetem feküdjek. 3 hét múlva vár kontrollra ( a Lányoktól április 8-ra kaptam időpontot), addig is el kell intéznem a belgyógyászati alap vizsgálatokat, vérvételeket, jelentkeznem kell a védőnőnél. Ezekhez is megírta és odaadta a beutalókat.

Az uh. alapján Manócska 6+3-nak felel meg. (azt mondta 6 hetes.. nem értem Én ezt, egyik helyen azt olvasom ez már a hetedig hét a doki meg hatot mond..) Én 6+6-ot számoltam. De mindegy is, jól van, Ver a Pici Szívünk és nincs gond!

Anya megnyugodott valamelyest. Próbálok többet feküdni és pihenni!

Ja és képünk is van már (bár csak fotózni tudtam a minőség nem a legjobb..)









2014. március 11., kedd

Csak szépen lassan

Lassan, komótosan, ezek a szavak jellemzik a mindennapjaimat mostanság. Próbálok kicsit lassítani, lejjebb venni a tempón.
Mióta tudom, hogy Picicsoda a pocakomban van, nem diktálok akkora tempót magamnak, nem akarok mindenkinek megfelelni, mindent tökéletesen csinálni. Csak mindig annyit csinálni és elérni ami Nekem éppen jólesik és kényelmes. Most a jógát is szüneteltetem, de szeretnék újra járni, ha majd az egészségi állapotom megengedi.
Alapjában véve rendmániás vagyok, borzasztóan tud zavarni, ha valami nem oda kerül vissza ahol annak a helye van, vagy nem oda rakják. Zavar és az Én szememben rendetlenség állapotát kelti, ha legalább 3 kabát lóg a fogason, és nincs beakasztva a gardróbnak kinevezett tárolóhelyiségbe, ha a szobában, a szobainason több ruha "rendezetlenül" hever.
Ezeken a dolgokon próbálok kicsit engedni, hiszen lesz időszak amikor a "rendmániámnak" nem fogok tudni maradéktalanul megfelelni. Hiszen lassan majd más veszi át a fontossági sorrendet az Életünkben.
Próbálom lazábban felfogni a dolgokat, hiszen úgysem pakolja el helyettem senki, nem fog helyettem kitakarítani senki. ( nem is szeretném, és tudom ha így lenne utána takarítanék mert Nekem az úgy nem tetszik). Akkor meg hova ez a nagy megfelelési kényszer? Magam sem tudom. Élünk, nincs kosz, nincs rendetlenség... ezt a felfogást próbálom mantrázni magamnak, és hogy próbáljam meg végre jól érezni magam a lakásban, ne Én legyek a lakásért, hanem Ő és a használati tárgyak legyenek értem. Ezért a takarításokat is már átraktam péntek délutáni projektnek. Így a hétvége a párommal telik, nem kell korán kelni, más dolgokat is el tudok intézni, jöhet a kertészkedés felhőtlenül a szabadban a jó időben, mert nem kell hazarohanni takarítani... minden megvár.
Így próbálom élni mostanság a napjaimat, sok-sok pihenővel a közepén.
Még két napig tanítok, aztán útjára engedem a csapatomat. Biztosan hiányozni fognak, és egy ideig üres lesz a délelőttöm, de majd lefoglal valami más. Már elkezdtem a napokban a Húsvéti tojáshorgolási projektnek. Már tavaly horgoltam teli tojásokat, most az idén szeretnék szép mintás tojásokkal díszített barka vagy gyümölcsfa ágakat a lakásban. A prototípusok már készülnek.
Délutánonként sokat pihenek, s van amikor már este 20-kor leragad a szemem. Amikor azelőtt meg sem kottyant, hogy még éjfélkor is kukorékoltam.
Nem igazán érzek még tüneteket, ez néha zavar, hogy vajon minden rendben van-e odabent.. de mivel nincs barnázás,(ami az uh. másnapján volt) nem fáj semmim ezért próbálom magam nyugtatni. A hasam puffad de nagyon, viszonylag sokat eszem. Ezt úgy gondolom az Elevitnek köszönhetem. De azon gondolkodtam épp tegnap, hogy még négy napra elegendő Elevit magzatvédő vitaminom van itthon, és lehet váltok másra. Talán a Femibionra (régen szedtem). Azt olvastam, hogy az Elevitben található A-vitamin nem a legjobb ... bár sok más meg megtalálható benne, ami a Femibionban nem. Szóval mindegyiknek van előnye és hátránya az biztos. Nem utolsó sorban ár szempontjából.
Szedem a Magne B6-ot elővigyázatosság szempontjából, és néha-néha a D-vitamint. Valamint vacilálok, hogy a Chlorella alga kapszulát szedem tovább a rengeteg vitamin miatt ami benne található. Csak nem tudom nem lesz-e így sok.
Lassan betöltöm a 6. hetet ma vagyok 5+6, már kikupálódom az interneten hogyan is számolnak... ha valaki 5+1 akkor már 6 hetes terhesnek számít belépett a 6. hétbe. Letöltöttem egy mobil alkalmazást, de nem igazán tetszik , mert tulajdonképpen semmit nem csinál. Nem számolja hány hetes, hány napos vagyok... és alig vannak információk a növekvő babáról.
Szeretnék könyvet venni, a Terhesség ABC-ről sok jót olvastam és a blogon a lányok közül is ajánlották. De ezekkel úgy érzem várok még, a szívhangig biztosan. Ami már remélhetőleg jövő héten hallható lesz. Így lassan telik az idő, szeretném tolni, hogy tudjam minden a legnagyobb rendben, van szépen hallható szívhang, és növekedés. De türelmesnek kell lennem, ez a 9 hónap nem fog másról szólni mint a várakozásról és a türelem tanulásáról egyaránt.

2014. március 5., szerda

:)

 Egész nap egyetlen egy dolog motoszkált a fejemben. "Mindennek rendben kell lennie."  Nem volt időpontunk ezért nem tudtam mire számitsak-mennyit kell várni stb..-szerencsére nem voltak sokan. Zs. Kedves volt mint mindig. Mondtam hogy nincs időpontom de a Doktor úr soron kivül fogad. Nem vártunk talán kb.10 percet. A Doki kedvesen beinvesztált kérdezte mi újság.. és Én elmondtam ismét hogy pozitívak a terhességi tesztjeim. Közölte,hogy akkor megnéz. Mondta a Páromnak hogy álljon oda  nyugodtan S rámutatott egy helyre mellettem. Közölte,hogy az az Apukanézelődő.
S már csinálta is az uh-t. És rögtön megláttam a "fekete foltot" ami nem más mint a petezsák (11.4 mm) és Benne a szikhólyagot. Szívpulzálást még nem hallottunk de azt mondta még nem is kell ebben a fejlődési szakaszban. S mondta a Páromnak hogy ha szeretné lefényképezheti. Ő csak nézett maga elé először fel sem fogta mit mondott a Doki,ezért elmondta még egyszer,hogyha leveszi a vakut akkor tud fényképet késziteni. S ő felocsudva a meglepetésből ment és fényképezett. S készen is voltunk. Nem tudott napirendre térni,hogy két elzáródott petevezetékkel ez hogy lehetséges Én mondtam,hogy kemény fél év áll mögöttünk,meséltem a diétáról és egyéb.
Aztán mondta,hogy boldogan ad át Dr. V-Nek ,mert ugye Ő irányitott hozzá. Ő már ritkán van a kórházban,csak ha nagyon muszály és dr. V. jó orvos,lendületes,fiatal és van ideje. Hivjam ha kilépek az ajtón és beszéljük meg a tovàbbiakat. De nagyon jól esett,hogy azt mondta ha nem érem el a Dokit bátran hivjam,mert megmarad a háttérben ha szükség lenne Rá.
A rendelőből kilépve,persze hogy lemerült a telefonom.Igy nem tudtam a Dokit elérni. Ezért maradt a párom telefonja,hogy időpontot kérjek a rendelésére. Aztán csak sikerült Anyukáméknál tölteni a telefont igy felhivtam a dokit,hogy megkérdezzem,hogy amit jövő hétre kaptam időpontot az jó lesz-e a szivhang miatt. Azt mondta,hogy mivel még picike ezért ha biztosra szeretnénk menni inkább toljuk még egy héttel,ha nincs problémám. De ha megnyugtatna hogy megnézzen mehetek jövő héten is. Igy ugy döntöttem nehéz lesz kivárni,de menjünk a biztosra. Nem fogom még fel. Annyira hihetetlen,hogy most itt van Velünk az a Picicsoda melyre annyira vártunk.
Nagyon izgulok........

2014. március 2., vasárnap

Hétvége

Viszonylag gyorsan eltelt a hétvége. Ahogy írtam volt program bőven.. A jó idő beköszöntével, egyre sürgetőbbé válnak a kerti munkálatok legelső teendői. Ami pedig a mostani hétvégével elkezdődött. Elöször is szombaton délelőtt a párom nekiállt a gyümölcsfák metszéséhez. Ehhez Én vagyok a "lexikon", mert Én magyarázok lentről és mutogatok (mogyorófa vesszővel), hogy a fennti ágak közül mit kell meghagyni és lemetszeni.
Egész jól haladtunk, délig sikerült 3 fát is csudiszéppé alakítanunk. Aztán Ő elment focizni, Én pedig délután pihentem otthon.
Nem kellett takarítanom, csak egy-két adagot kimosnom, mert pénteken egy kisebb fajta takarítást csináltam.. persze ügyelve hogy ne emeljem meg magam, és ne sokat tornázzak.
A délutáni szieszta után jött a saját körmöm manikűrözése és a gél-lakk újra lakkozása. (Mivel imádok ilyenekkel foglalkozni, van már egy kisebb készletem a zselék mellett ebből is) Most elég természetesre sikeredett vennem a formát.

                        Mostani


 Múltkori:

 Ezek után jött Sógornőm, mivel jövő héten bálba készül és hát az egy héttel ezelőtt felkent lakkot meg kellene újítani Neki. Ezzel szépen el is telt az este.
Kilenc után kerültem ágyba még éppen elcsípve az újonnan felfedezett Rosemunde Pilcher sorozatot, mely ugyan nem egybefüggő részekből áll, de szerintem olyan kedvenc lesz mint az Álomhajó és az Álomhotel.

Ma sikerült korán kelnem.. nem bírtam tovább mosdóba kellett mennem. A mai napot is félig-meddig egyedül töltöttem. Mivel a páromnak megint edzőmeccse volt. És Én nem akartam kint ácsorogni 2-3 órát. Mivel úgy feküdtem este és úgy keltem reggel, hogy éreztem a torkomon, hogy valami nem stimmel. Ezért a reggelt egy gyömbérteával és fokhagymás pirítóssal kezdtem.
 Majd egy gyors rendrakás után mentem barátnőm lányához körmözni. Neki is sikeredett szép körmöt csinálni. Ezek után a barátnőm meglepett tesztekkel, pedig azt  mondtam, hogy nem csinálok már jövő héttől előbb.. de hát kibírom én?!
Persze hogy nem.... :) mivel 2 dobozzal hozott, és így 4 db teszttel lettem gazdagabb kedvem volt délután csinálni egyet, délutáni vizeletből.
És hihetetlenül szuper érzés volt azt látni, hogy egy percen belül látom a csíkot, és lassan a tesztcsík erősebbé válik mint a kontroll csík. 
Egyenlőre úgy tűnik minden rendben odabent. A rózsaszínes- barnás valami is eltűnt két napja. Néha érzem a hasam alját, olyan fura feszítő érzés odalent.. Más egyenlőre nincs, néha érezhető mellek/mellbimbók, de ennyi.
Olvasom a lányok blogjait, ahol kapok jó ötleteket, könyvekre, melyiket lenne majd érdemes beszerezni,  és éppen ki mit érzett verziókra.
Ma utólértem a Természetgyógyászom is, igaz, hogy csak sms-ben mert nem tudtam hogy síel-e még. Gratulált, és örült a hírnek, várja  további fejleményeket.
A szűk családot beavattuk, szülők és testvérek. Egyenlőre többen nem tudnak a dolgokról, majd ha már biztosabbat tudunk.
Most csak azon imádkozom, hogy Picicsoda jó helyen legyen, és hogy szépen fejlődjön.