Januárban S. doki bűvös mondata valamit kicsit megváltoztatott Bennem. Mikor kérdeztem, hogy kell-e új IR terheléses vv-t csináltatnom azt mondta nem kell. És kicsit furcsán nézett rám mikor kimondtam hogy IR-es vagyok az MM diagnózisa szerint.
Ő akkor azt mondta, hogy az Én értékeim mindig is IR-t fognak mutatni és soha nem lesz tökéletes a terheléses értékem, mert vékony vagyok, és ugyanannyi cukrot fogyasztok a terheléses vv. során mint Tőlem nagyobb súlyban levő emberek.
És hogy nem lesz gond nálam az IR-el.
Hát ez a mondta sok mindet megváltoztatott.
Az esküvőig nagyon szépen haladtam, rengeteget sportoltam és próbáltam többé-kevésbé a diétát is tartani. Sőt egyik ismerős javaslatára még a Béres Szelént is elkezdtem szedni (pedig az illatától is a hányinger kerülget) hogy a TSH-m ami véleményem szerint nem a legjobb (a doki szerint az is megfelelő) lejjebb menjen.
Jöttek az esküvői előkészületek és szinte minden elszállt egyik pillanatról a másikra, nem volt időm edzeni, a diétát sem tartottam már. Megfogadtam hogy az esküvő után visszaállok. De nem sikerül. Valahogy nem bírok felkelni kora reggel, hogy egyem, elfelejtkezem róla napközben. Megeszem amit megkívánok.
Nem jó ez így. Még 3,5 hét és kezdünk, és Én nem hogy egészségesebben élnék.... azt sem tartom amit eddig tartottam.
Tegnap újra rávettem magam a futásra, de csak 3 kör ment a 6 helyett. Rég nem futottam.
De muszáj lesz, mert ha ezen áll vagy bukik a fránya IR-en a leendő Picicsoda velünk maradása hát akkor frászt kapok.
Néha amikor eszembe jut a lelkiismeret furdalás gyötör. Mielőtt az intézetet felkerestük rengeteget olvasgattam a neten, vásároltam könyveket. És azóta mintha elvágták volna, nem jut eszembe a téma, pedig már évek óta ezt vártam, hogy végre Nekünk is legyen Babánk. És most hogy egyre közelebb kerülök a határidőhöz amikor esélyt kapunk nem érdekel.?
Hát mi lett Velem? Élem az életem intézem a dolgokat... de eszembe sem jut, hogy lelkileg vagy testileg felkészült legyek, a szervezetet megterhelő eseményre.
Ehelyett élvezem az életet, bográcsozni járunk a barátokkal, testvrételepülési találkozókon járok és borozgatok Velük Nem ébredek korán, mert az itthoni munka nem köt annyira. Nem takarítok annyit mint előtte (pedig már egy hete tervezem hogy a héten minek fogok neki). Ezek miatt a dolgok miatt érzem úgy, hogy nem is igazán Várom a csöppséget. Vagy talán igen, de a témát elengedtem teljesen, mostanra sikerült, a régi görcsös ragaszkodástól megszabadulni. A párom azt mondta tegnap éjjel, ha a szívem legmélyén nem szeretném akkor nem fog sikerülni. Próbálom ezt az érzést elhessegetni magamtól, de így hogy nem teszek meg mindent nagyon nehéz.
Rena! Nem lehet hogy elengeded magad és azt csinálod ami jólesik? Nyilván nem fogod halálra enni magad, mert nem vagy olyan fajta. Tennéd ami jólesik, kicsit legalább híznál. Mert szerintem ez se jó, hogy az ember be van remegve a grammokért meg a ch-ért.... Én végig nyomattam a diétát a gyógyszert, ugráltam itthon a dvd-re még szenteste is néztem hogy a halászlében mennyi ch lehet. Az eredmény márciusban 0-ás hcg.... sztem k...ra nem ezen múlik. Ez csak egy dolog amire könnyű ráfogni hogy miért nem... Nyilván nem azt mondom hogy ezentúl carpe diem és csak fehér kenyeret nutellával, de lelkifurinak sem kéne lenni... Mondjuk ez csak az én véleményem.
VálaszTörlés