Újrakezdés

"Újrakezdés-vágj bele" ezt a címet viseli az a kiskönyv melyet búcsú gyanánt kaptam kedves kollégáktól. Ma töltöttem utoljára munkával a napot. Holnap ugyanis végleg búcsút mondok első munkahelyemnek, kedves kollégáknak.
Nem csörög a céges telefon, nem kell hirtelen égető problémákat megoldanom.. furcsa lesz.
Tudom hiányozni fognak, jó kis csapat voltunk. Nagyon jólesett ma, ahogyan mindenki a könnyeivel küszködött, mikor a kollégám próbálta pár mondatban összefoglalni miért is állunk az asztal két oldalán, azok akik búcsúznak a Cégtől, és azok akik maradnak, egy kis ajándékcsomagot szorongatva kezükben.
Az ajándékcsomag két apró ajándékot tartalmazott, mindenkinek ugyanazt: egy könyvet mely az újrakezdésről ír viccel állatfotókkal illusztrálva egy-egy mondatot, és egy Csapatképet. Mert azok voltunk egy Csapat, egy célért küzdöttünk az elejétől fogva.. sok mindenen mentünk keresztül (igazgató váltások, cégegybeolvadások, új kollégák, ISO..)sok-sok emlék, közös Tiszai buli, Apostol koncert.. Melyen már jót mosolygunk.
Így telt ma a napom, az átadási-átvételi papírok tömkelegével, beszélgetésekkel, emlékekkel teli.
De ahogy a kiskönyv is írja  az újrakezdés időszaka jön el.  Az embernek kell, hogy időről-időre új kihívások elé nézzen. Kihívásokban bőven lesz részem úgy érzem.
Lassan kezd körvonalazódni mit is szeretnék kezdeni Magammal.
"Bármit is tervezel, bármiről is álmodozol... Vágj bele! Mire vársz?"

Sodródás

A héten csak sodródom a  szürke hétköznapokkal.
Nem megyek orvoshoz, nem vár rám sürgősen elintézendő feladat. Dolgozom.. közben próbálom kitalálni mihez kezdek magammal bő egy hét múlva, azonkívül hogy belevetem magam a nyelvtanulásba.
Tegnap megérkezett a Praktika magazin Húsvéti száma, számos jó ötletet adva ahhoz, hogyan vigyem be lakásunkba a tavasz hangulatát. Most lesz időm végre a készülődésre, hogy ne csak testileg-lelkileg hanem teljes egészében a lakás hangulatában is érezhető legyen a tavaszi megújulás, belecsempészve a tavasz vidám színeit, virágait.
S közben lassan készülődöm Életünk nagy eseményére, a házasságkötésre. Bár nem lesz akkora lakodalom amilyet tavaly nyárra megálmodtunk, és nem előzi meg nagy lázas készülődés. De a Miénk lesz, csendes családias és remélem megható.
Nem szeretném felfogni a polgári házasságkötést úgy hogy azért kell, hogy a Picicsoda törvényes keretek között beköltözhessen.
Nagy nap lesz, mely talán még szorosabbra fűzi kettőnk kapcsolatát. Igaz hogy a szűk család jelenlétével, egy estebéddel egybekötve. És lesz ha nem is álmaim hosszú királylányos menyasszonyi ruhája, de fehér lesz, és Én leszek a Menyasszony.

Hétvége

Ez a két nap tényleg a hét és egyéb Női dolgok lezárásáról szólt.
A munkán nem kattogott az agyam, hogy majd hétfőn honnan kell folytatnom, mit is kell megcsinálnom hogy jön a hóvége.
Szombaton teljesen belevetettem magam a sütemények világába.Imádok sütni mindenfélét. Már egy ideje azon gondolkodom hogy fánkot kellene sütni. De ugye ez IR-nél nem olyan egyszerű. Nem igazán szoktam még meg a tk. lisztek ízét. Illetve a fánkért kifejezetten a Párom sincs oda. Így hát úgy kellett sütnöm, hogy Neki is kedveskedjem.
De Én sütni csak úgy tudok, ha minden más rendben van körülöttem.
Ezért délelőtt kitakarítottam a lakást, elindítottam a mosógépet, közben a Párom elment focizni, így az egész délután előttem állt.
Nekiláttam hát, bedagasztottam a fánkot.. gyönyörűen feljött a tészta és még gyönyörű szalagosra sült. De közben azon gondolkodtam mit süssek még. Találtam az internetet böngészve egy Ostoros kalács nevű süteményt, mely reggelinek is jó,és kávéhoz is illik,  a Párom is szeretheti. Így hát dagasztottam még egyszer. Az is nagyszerű lett.
Mire a Párom hazaért már a kész sütemények illata lengte be a lakást. Kellően elfáradtam estére, és a fejem is elkezdett fájni.
Ennek meg is lett az eredménye, mert kora este elaludtam tv-nézés közben. Jólesett, pedig ilyet nem szoktam csinálni. De hát hét vége van nem hajt a tatár.
Ma reggel már úgy ébredtem hogy iszonyat fáj a fejem. Totál leesett a hőm... zártam egy ultrarövid 25 napos ciklust, melytől eléggé nyűgös lettem. (Én akinek gyönyörű 28-29 napos ciklusai voltak a műtét előtt).
Így és mivel hétvége van sokáig lustiztam.
A Párom pedig, felismerve állapotomat közölte, hogy ma Ő főzi az ebédet. (Imád főzni! Én pedig Imádom a főztjeit).
Így még pihizhettem tovább hátha múlik a fejfájás..de sajnos egész nap végigkísért.
 Egész hétvégén azon gondolkodtam, hogy  a jelenlegi manikűrözéssel kicsit elvetettem a sulykot. Nem Én vagyok, neonzöld és narancs körömvégekkel.. valamit tennem kell mert legközelebb 2 hét múlva megyek.
Mivel hobbyként űzöm e szakmát, (csak a családnak) ezért estére merészkedtem lereszelni a kreációt és egy egyszínű lakkal az egyéniségemhez közelállót alkotni. A hajammal már nem töltöttem ennyi időt, csak megmostam és kész.. majd szárad magától. És közben ágyból nézve izgultam végig kedvenc sorozatom D. A. legújabb epizódját.

A szálak valahol biztos összeérnek

 Érdekesen indult  a reggel . Hőt már csak hébe-hóba mérek a műtét óta. De a tegnapi 36.9 után ma ismét 36.6-os értéket produkáltam. Már ebből gondoltam hogy valami nem kerek...  A műtét óta ez a második ciklusom.  Az első ciklusban a ciklus közepén pecsételést produkáltam betudtam egy esetleges peteérési jelzésnek, megkérdezvén V.G-t kontrollon, Ő is azt mondta valószínű. Megjegyzem ilyet előtte soha nem tapasztaltam. Örültem, hogy az endometriózis eltávolítása után helyreállnak a dolgok odabent. De hogy a jelenlegi ciklusommal sem stimmel valami az már biztos. 23. cn-en vagyok, és ma produkáltam megint pecsételést. Remélem nem zárok egy ultrarövid ciklust, és még inkább bízom benne, hogy nem lett rosszabb a helyzet odabent mint volt.
Ezért is várom a leleteim eredményét, hogy azon látunk-e egyértelmű jelzést bármire is.
Vagy rendeződik a szervezetem, és így jelez.. de ebben egyáltalán nem vagyok biztos. De a szálak valahol biztos összeérnek.

Egy átlagos nap pozitívumokkal

Reggel eléggé hideg volt, az esti hóesésből maradt egy kis hó az utcákon ahogy mentem pirkadatkor a buszmegálló felé.

Szokatlanul sokan mozgolódtak most, máskor olyan kihalt minden.

A Céghez beérve megcsináltam a szokásos reggeli kávémat, elkészítettem szendvicsemet, és leültem a gép elé.

Dolgoztam, próbáltam előre, hogy a márc. 1 után maradó kollégának ne nőjenek fejére a dolgok. Talán egy-két dolgot sikerült előre elintéznem

Közben kaptam az sms-t hogy baráti társaságunkba megszületett az első Baba. Örülök Nekik.

Délután hívtam S. dokit időpontért, azt mondta hívjam később Zs-t és Ő majd ad időpontot a magánrendelésére. 

Kaptam is, időpontunk március 20. Akkor tudom meg leleteim eredményét is, melyekről remélem, másolatot is kapok. Ugyanis készítettem egy táblázatot előző évek vérvételi eredményeiből, szeretném arra is bevezetni, de eltenni magamnak mindenképp. Bár tudom összességében nem látom át az összefüggéseket, úgy mint egy szakorvos, de azért sok mindent tudok már a témáról.

Alapjában véve ha érdekel egy téma beleásom magam.. Januárban megrendeltem a K. Intézet Lombikcsodák c. könyvét is. Egész jó kis összefoglalót kaptam a lombik menetéről. De előtte már kiolvastam a Z. West Gyermeket szeretnénk c. könyvének eme fejezetét. Illetve a hormonokról is itt okultam  sokat.

Szeretek olvasni, tavaly teljesen beleszerelmesedtem F. Éva könyveibe, a legutóbb megjelent könyvébe már belekezdtem, mely egy úti leírás de a stílusa verhetetlen.

Visszatérve kalandozásomból... letelt a munkaidőm. A buszom indulásáig volt még némi időm, így betértem a Kreatív hobby boltba( másik nagy szerelem) filcanyagot venni. A gyöngyfűzés mellett ezzel szeretnék még foglalkozni. Filcanyagból készített kitűzők, és gyűrűk gyártása. Az elkövetkező időszakban lesz időm bőven.

Itthon a vacsora után, megnyitottam a mail-emet, és örömmel olvastam, hogy újabb olvasója lett blogomnak. Ennek kifejezetten örülök. Igyekszem minden kedves olvasóm történetét Én is átolvasni hogy tudjam ki hogyan éli meg a várakozás időszakát.

Így telt el átlagosan a napom, most pedig már az ágyikóból várom legújabb kedvenc sorozatom következő epizódját.

Reménysugár

Már hajnal óta nem tudtam aludni csak forgolódtam. Mégis mikor reggel megcsörrent az óra, nehezen kászálódtam ki az ágyból.
Izgultam, megtudom-e az eredményemet, illetve tudok-e majd a Doktor úrral pár szót váltani? Új még ez a helyzet, olyan emberek között, akik ugyanarra  a Csodára várnak mint Mi.
A váróterembe belépve nem voltunk egyedül, volt aki ultrahangra jött, neki már látszott a mosoly az arcán Neki sikerült.
Volt aki első körös vérvételre érkezett párjával, és volt aki Tündéri kislányával érkezett.
Az asszisztensek ugyanolyan kedvesen fogadtak mint az első találkozáskor. Zs. vette le a vért nagyon profi módon. Addig Én a másik asszisztensnőt próbáltam "faggatni" indulásunk időpontjáról. Mivel a Doktor Úr nem volt a szobában.
Illedelmesen megkérdeztem, hogy a várólistára felkerültünk-e.? Ő közölte, hogy persze, már a legelső alakalommal, az időpont október.
Biztosan elkeseredetten nézhettem rá, mert megszólalt és azt mondta"nem biztos ez az időpont, még lehet a nyári szünet előtt beleférünk."
Hozzátette: a Doktor Úr dönti el hogyan osztja be betegeit, milyen sorrendet állít fel.
Ennek a mondatnak örültem egész nap a legjobban, mert a Doktor Úrtól függetlenül mondta, és első találkozáskor a Doktor Úr is ezzel fogadott. "Talán lehet belőle egy nyári időpont. "
Közben a vérvétellel készen voltunk. Eredményeim a héten lesznek. Így már holnap próbálok időpontot kérni a Doktor Úrhoz, hogy túl legyünk az első megbeszélésen.
Remélem a leleteim nem lesznek az átlagostól eltérőek. És remélem az a fránya Tsh is végre 2 alá került.
Ebben a reményben jöttünk hazafelé és beszélgettük végig az autóutat. Aztán meglátogattam Barátnőmet egy kávéra közben meséltem Tündéri szép két lányának, mi mást mint a hercegnős mesét. Majd hazajöttem.
Az első csíráztatásom eredménye már szépen látszik. Így tegnap még búzacsírát is vásároltattam Párommal, mert ha a retek kicsírázik talán nem vagyok ügyetlen hozzá. Úgy néztem holnap már fogyasztható.Ennek örömére kivasaltam, majd tornáztam egyet (csakhogy az Ir-t próbáljam helyretenni) megnéztem leendő kedvenc filmemet visszajátszásban D.A.És a semmittevés perceit töltöm továbbra is. Hiszen ilyen nap is kell...
Ma megcsillant a reménysugár... remélem jövő héten kisüt a nap.

Borús idő

Már kora reggel ahogy felébredtem furcsán éreztem magam,  nem tudom megmagyarázni de a közérzetem nem volt a legjobb.
Ezt két dolognak tulajdonítom: egyrészt,  nem pihentem eleget, másrészt mert tudtam hogy a Cégnél az utolsó két hétbe kezdek bele. Ugyanis januárban mikor betegszabadságról visszamentem közölték hogy a csoportos létszámleépítésbe Én is beleestem. Akkor nagyon sírtam, hogy miért pont Velem történik ez, műtét és az azt követő megrázkódtatások után, a lombik program kezdete előtt és rögtön az év első munkanapján.
De sokan azzal vigasztaltak, hogy "mindig okkal történik minden. "
Ma már talán annyira nem fogom fel tragikusan a helyzetet, keresem az új munkahelyem, nyelvtanfolyamba kezdek két hét múlva, és talán kevesebb stresszel megyek neki az elkövetkező hónapoknak.
Furcsa volt bemenni, úgy, hogy még két hétig járok oda. Már nem érdekel a munka olyan intenzitással mint az elején. Megcsinálom a rám bízott feladatokat, de már nincs mögötte közös cél.
Olvasgattam napközben az interneten, és egy fórum hozzászólásán megakadt a szemem. Melyben épp azt ecsetelte valaki, hogy milyen Ir határérték alatt engedélyezik a lombikot. Nekem sem kellett több elkezdtem kutakodni, persze eddig sikertelenül. Talán lehet nem is baj, holnap úgyis rákérdezek.
Reggel vérvételre megyek a F. Intézetbe, remélem az előző értékeimről hírt kapok, és a Picicsoda beköltözésének dátuma is körvonalazódni fog.
Délután a Zumba tanár is írt köremailt hogy a mai óra elmarad. Így itthon kellene tornáznom, de valahogy nincs hangulatom hozzá.
Csak néznék egy filmet betakarózva egy forró teával a kezemben, ami a mai hangulatomnak épp megfelel.