Csak szépen lassan

Lassan, komótosan, ezek a szavak jellemzik a mindennapjaimat mostanság. Próbálok kicsit lassítani, lejjebb venni a tempón.
Mióta tudom, hogy Picicsoda a pocakomban van, nem diktálok akkora tempót magamnak, nem akarok mindenkinek megfelelni, mindent tökéletesen csinálni. Csak mindig annyit csinálni és elérni ami Nekem éppen jólesik és kényelmes. Most a jógát is szüneteltetem, de szeretnék újra járni, ha majd az egészségi állapotom megengedi.
Alapjában véve rendmániás vagyok, borzasztóan tud zavarni, ha valami nem oda kerül vissza ahol annak a helye van, vagy nem oda rakják. Zavar és az Én szememben rendetlenség állapotát kelti, ha legalább 3 kabát lóg a fogason, és nincs beakasztva a gardróbnak kinevezett tárolóhelyiségbe, ha a szobában, a szobainason több ruha "rendezetlenül" hever.
Ezeken a dolgokon próbálok kicsit engedni, hiszen lesz időszak amikor a "rendmániámnak" nem fogok tudni maradéktalanul megfelelni. Hiszen lassan majd más veszi át a fontossági sorrendet az Életünkben.
Próbálom lazábban felfogni a dolgokat, hiszen úgysem pakolja el helyettem senki, nem fog helyettem kitakarítani senki. ( nem is szeretném, és tudom ha így lenne utána takarítanék mert Nekem az úgy nem tetszik). Akkor meg hova ez a nagy megfelelési kényszer? Magam sem tudom. Élünk, nincs kosz, nincs rendetlenség... ezt a felfogást próbálom mantrázni magamnak, és hogy próbáljam meg végre jól érezni magam a lakásban, ne Én legyek a lakásért, hanem Ő és a használati tárgyak legyenek értem. Ezért a takarításokat is már átraktam péntek délutáni projektnek. Így a hétvége a párommal telik, nem kell korán kelni, más dolgokat is el tudok intézni, jöhet a kertészkedés felhőtlenül a szabadban a jó időben, mert nem kell hazarohanni takarítani... minden megvár.
Így próbálom élni mostanság a napjaimat, sok-sok pihenővel a közepén.
Még két napig tanítok, aztán útjára engedem a csapatomat. Biztosan hiányozni fognak, és egy ideig üres lesz a délelőttöm, de majd lefoglal valami más. Már elkezdtem a napokban a Húsvéti tojáshorgolási projektnek. Már tavaly horgoltam teli tojásokat, most az idén szeretnék szép mintás tojásokkal díszített barka vagy gyümölcsfa ágakat a lakásban. A prototípusok már készülnek.
Délutánonként sokat pihenek, s van amikor már este 20-kor leragad a szemem. Amikor azelőtt meg sem kottyant, hogy még éjfélkor is kukorékoltam.
Nem igazán érzek még tüneteket, ez néha zavar, hogy vajon minden rendben van-e odabent.. de mivel nincs barnázás,(ami az uh. másnapján volt) nem fáj semmim ezért próbálom magam nyugtatni. A hasam puffad de nagyon, viszonylag sokat eszem. Ezt úgy gondolom az Elevitnek köszönhetem. De azon gondolkodtam épp tegnap, hogy még négy napra elegendő Elevit magzatvédő vitaminom van itthon, és lehet váltok másra. Talán a Femibionra (régen szedtem). Azt olvastam, hogy az Elevitben található A-vitamin nem a legjobb ... bár sok más meg megtalálható benne, ami a Femibionban nem. Szóval mindegyiknek van előnye és hátránya az biztos. Nem utolsó sorban ár szempontjából.
Szedem a Magne B6-ot elővigyázatosság szempontjából, és néha-néha a D-vitamint. Valamint vacilálok, hogy a Chlorella alga kapszulát szedem tovább a rengeteg vitamin miatt ami benne található. Csak nem tudom nem lesz-e így sok.
Lassan betöltöm a 6. hetet ma vagyok 5+6, már kikupálódom az interneten hogyan is számolnak... ha valaki 5+1 akkor már 6 hetes terhesnek számít belépett a 6. hétbe. Letöltöttem egy mobil alkalmazást, de nem igazán tetszik , mert tulajdonképpen semmit nem csinál. Nem számolja hány hetes, hány napos vagyok... és alig vannak információk a növekvő babáról.
Szeretnék könyvet venni, a Terhesség ABC-ről sok jót olvastam és a blogon a lányok közül is ajánlották. De ezekkel úgy érzem várok még, a szívhangig biztosan. Ami már remélhetőleg jövő héten hallható lesz. Így lassan telik az idő, szeretném tolni, hogy tudjam minden a legnagyobb rendben, van szépen hallható szívhang, és növekedés. De türelmesnek kell lennem, ez a 9 hónap nem fog másról szólni mint a várakozásról és a türelem tanulásáról egyaránt.