2017. október 17., kedd

Új síkon

Azt a címet adtam írásomnak, hogy új síkon.. talán a blog címem sem a legmegfelelőbb már..Igen új síkra léptünk, a nyár sok mindent megforgatott, sok dolgot átértékeltünk magunkban. Na nem a kapcsolatunkat- ne értsétek félre. Az köszöni szépen jól van, imádjuk egymást továbbra is. A párom még mindig meg tud lepni 18 év után. Valamelyik nap küldött egy olyan dalt messenger-en mely mintha Rólunk íródott volna. Azt mondta "meghallottam és Te jutottál eszembe"..
A babavállalás terén léptünk új utakra. A lombikprogramot most hanyagoljuk, hogy meddig nem tudom, egyenlőre az elkövetkező fél/egy éves tervben nincs benne. Nem tudom ez változik-e most egyenlőre nem érzem magam képesnek egy újabb ilyen megpróbáltatásra. Tudom, talán sokan azt mondják most, ez biztos meghülyült.. más mit nem adna ha lennének fagyasztott embriói és lenne még 3 TB-s lehetősége. De könyörgöm Nálunk eddig egyik (4 beültetés, 6 embrió) sem működött.. indult.. az Intézet nem csinál másfajta protokollt, másképpen mint eddig.. nincs eredmény. Lehet majd váltunk nem tudom még.Ez a jövő zenéje.
Ellenben megvan a határozatunk, hogy Örökbefogadó Szülők lehetünk!!! Ez nagy lépés és nagy elszántság a kapcsolatunkban és az életünkben úgy gondolom. Az elmúlt hónapokat a beszélgetések, környezettanulmányok, egész napos!!!  pszichológusi vizsgálat, tanfolyam tette ki.
Még nem fogtam fel igazán, hogy innentől kezdve (persze tudom hogy még év/évek) de bármikor jöhet majd a telefon, hogy igen van egy kis csoda aki úgy gondolja hogy Nálunk a jó helye lesz, és szerető szülei leszünk. Bízom benne, hogy ha eljön az idő meg tudunk felelni eme feladatnak.
S hogy feladtuk volna a saját vér szerinti gyermek születését. Nem azt talán soha nem tudom/tudjuk feladni, ki tudja majd talán az élet hozza magával.
Addig pedig várunk remélem türelmesen, elfoglaljuk magunkat,utazgatunk, pihenünk, kirándulunk..kedvteléseknek hódolunk.
Én most a horgolásnak speciel. Hihetetlen "rendelésem" van karácsonyig.. Babákat horgolok, melyeknek érdekessége, hogy a kalapjuk virágformát mutat. Imádom őket horgolni, fájó szívvel válok meg tőlük.. hozzám nőnek horgolás közben. Mint egy saját gyerek. De most jó ezen a síkon.

2 megjegyzés:

  1. Ez nagyon jó hír, Rena!! Mi is ráléptünk erre az útra is anno, és tudom, milyen komoly elhatározás kell hozzá. Mi 2014 júníusában kaptuk meg a határozatot, és már 2015. április végén csörgött a telefon, és nem alapítványi, hanem a tegyesztől hívtak! Pedig újszülöttet kértünk! Szóval, nem biztos, hogy éveket kell várnotok... de tudom, milyen megnyugtató érzés, hogy így vagy úgy, de biztosan lesz gyereketek.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon megértem, mi az, amit érzel. Én pontosan ilyen felszabadult voltam, mikor rájöttem, hogy 100%-osan elfogadtam az örökbefogadást, és hogy teljesen mindegy, hogy én szülök, vagy más szüli meg a gyerekünket. Ettől az érzéstől le tudtam mondtam a további a lombikokról, pedig maradt még tb-s lehetőségünk, de úgy érzetem, hogy nem éri meg lombikolni tovább, ha tényleg ennyire jól vagyunk az öf-el. Mi például szeretnénk fenntartani tovább a szándékunkat és szeretnénk a tesót majd örökbe fogadni.
    Kitartást a várakozáshoz, és remélem hamarosan jelentkezel a jó hírekkel :)

    VálaszTörlés