2019. február 1., péntek

Az ajándék

Lassan egy éve nem írtam, volt időszak amikor összeszedtem a gondolataimat, hogy papírra vetem.. de mégsem tettem.
Most viszont úgy érzem itt az ideje, hogy megosszam Veletek azt a Csodálatos ajándékot amit tavaly ilyenkor még messze nem gondoltam volna, hogy belőlem ilyen érzelmeket vált majd ki ez az egész.
A 2018-as év elég húzósra sikeredett.. rengeteget dolgoztunk, Én a régi-új munkahelyemen, a Párom a saját munkahelyén és a saját terveit szövögetve, meg-megvalósítva. Nagyon sok sikeres rendezvény van a hátam mögött.., mely rengeteg dolgos hétvégével (lemondással ) járt.  Egy csodálatos Szicíliai utazás októberben, mellyel névnapom alkalmából leptek meg, ahol a látványtól szinte elsírtam magam, mert mindig ilyen helyre vágytam.
Egy félig-meddig 4 hónapig elhúzódó lakásfelújítás csőtörés miatt.. így a konyhám és az előszobám megújult, új burkolatot kapott, beszerzésre került egy-két új bútordarab a konyhába is.. egy kis festés..
És egy december 17-i telefon, mely megváltoztatta az Életünket!
Aznap szabadságon voltam, mert rengeteg elmaradásom volt otthon a Karácsonyi teendőkkel, az Adventi rendezvénysorozat miatt..( de este újra dolgoztam..) délelőtt még megvettem a Fenyőfánkat, ami csudiszép volt, s miután hazajöttem, és eldöntöttem, hogy akkor nekifogok az Adventi koszorúnak.. hogy az is legyen... csörgött a telefon!!! Miután letettem a hangom elcsuklott és csak zokogtam.. December 13-án született egy Kisfiú aki úgy néz ki egészséges (bár a Szülő Anyának voltak betegségei.. ezért még kétséges volt.. hogy minden rendben lesz-e a további vérvételek alkalmával), a Szülő Anya nincs már a kórházban és már a Szülőszobán lemondott Róla, És megnézhetjük ha fogadóképesek vagyunk! Szinte minden kiesett a kezemből és sírva hívtam a Párom.. aki munka miatt nem tudta azonnal felvenni.. és mentem Anyósom munkahelyére mert Valakivel meg kellett osztanom az egészet... persze közben Anyukámmal  is beszéltem.
Mire sikerült a szülőanyát előkeríteni, hogy akkor biztos hogy ezt az utat választja.. akkora már a Rendezvény melyen helyt kellett állnom elkezdődött... nem jártak ott a gondolataim, pedig gyönyörű és megindító volt a koncert a Templomban. S közben csörgött a telefon.. hogy akkor ha igen, holnap azaz kedden megnézhetjük Őt. Hívtam a Párom, és persze hogy igent mondott.. hogy megyünk nem kérdés.. ezt a Hírt aznap este a rendezvény után még  a Főnökömmel is meg kellett osztanom.. ki azt mondta rendben menjünk.. ( mondtam, hogy ha elfogadjuk nem tudom mi lesz utána.. mikor fogok tudni dolgozni, segíteni.. de Ő csak annyit mondott majd az élet kideríti).
S mentünk kedden reggel... szinte az éjszaka semmit nem aludtam.. az útközben hívtam a TEGYESZ-t telefonon, hogy ez a helyzet... Ők azt mondták jönnek az ünnepeket, ha úgy érezzük hogy haza szeretnénk hozni, és minden simán megy, Ők csütörtökön jönnek és megnézik  minden készen áll-e  a Baba fogadására. Két napunk se volt.. nem igazán tetszett Nekik ez a gyorsaság, és hogy Mi az hogy nem a Megyéből kaptunk kiajánlást.. de cseppet sem érdekelt akkor.
A kórházba érve találkoztunk az Alapítvány vezetőjével, aki elmondott pár dolgot, az ügymenetet.... És végre felmentünk az újszülött osztályra.. ahol egy kis helyiségbe invitáltak Minket, amit egy üvegfal választott el az Újszülött csecsemőktől akik épp nem Anyucival pihentek..és akkor kihozták Őt, kis pólyába.. csendben tágra nyílt szemekkel meredt ránk.. Én könnyes szemmel a kezembe vettem.. és csak néztem-néztük Őt.. Köszöntünk Neki,Ő csendben kis kék szemével ártatlan kis arccal tűrte a könnyeinket.. ott hagytak Vele Minket.. és akkor már tudtuk, hogy igen Ő hozzánk Született.. szeretnénk Őt felnevelni, gondoskodni Róla. Akkor megérkezett az orvos, a nővérke.. elmondták mit kell tudni.. mi a jelenlegi felállás.. és az Alapítvány munkatársa, feltette azt a kérdést melyre 1,5 éve vártunk, melyre azonnal  Igen-t mondtunk, hogy  szeretnénk mindennél jobban.
Majd a nővérke a kezünkbe adta a kis cumisüvegét, hogy akkor tessék gyakorolni és megetetni őt.. olyan kis csöppség volt, kis törékeny, de ügyesen tűrte az első közös etetésünk minden "nyűgjét", bizonytalanságát.. Evett és békésen karjainkba elaludt.. ott kellett hagyni Őt.. hiszen a nap többi része az ügyintézéssel telt. Hívták a  Gyámhivatalt rögtön, ahol péntekre kaptunk időpontot..
Ha nincsenek a barátok, ha nincs a Család nem tudom másfél nap alatt mit tudtunk volna összerakni.. persze biztos mindent, de Én sokszor felfogni sem tudtam mit csinálunk éppen.. Kaptunk Mindent.. kiságyat, pelenkázót, babakocsit.. hordozót.. rengeteg ruhát és iszonyat mennyiségű drukkot.. barátnőm kinek kisfia akkor 1,5 éves volt mosott is Nekünk.. iszonyat sokat köszönhetek Neki is hiszen az a rengeteg játék, ruha.. jótanács mind-mind kellett akkor... Kisfia pedig erőt és sok-sok szeretetet adott.
S mentünk, vagy mentem minden nap meglátogatni, fürdetés és etetés idejére.. és Ő ott feküdt  mindig egyedül az Újszülött osztály Babamegőrzőjében.. Én mentem... rögtön kézbe vettem... és 2 órát dajkáltam, beszélgettem hozzá... Ő pedig hol nézett, hol békésen szundikál.
Szerdán találkoztunk a Szülőanyával és párjával.. iszonyat izgultam, mi lesz mit várjak az egésztől.. de pozitívan csalódtam azt kell mondjam.. Ő elmondta történetét, Mi meséltünk Magunkról.. Ők elbúcsúztak a Kisfiútól.. Mi boldogan öleltük magunkhoz.
Elérkezett a csütörtök.. minden készen állt hogy a TEGYESZ igent mondjon a dolgokra.. s igent is mondott, készen álltunk Rá.
Csütörtökről- pénteken  virradóra semmit nem aludtam.. volt bennem félsz, mi lesz most,  vajon úgy gondolják még minndig hogy nem tudják felnevelni és tényleg Mi lehetünk a Szülei? .. 10:00-re volt időpontunk a Gyámhivatalba.. a Hölgy elég határozott és néha kicsit mogorva is volt.. közölte, hogy Ők délig vannak, és ma bizony ki nem tudják adni  a Határozatot.. majd csak az Ünnepek után, mert így is 8 napos elintézési határidő van .. nincs bent aláíró stb.. Én rögtön elsírtam magam.. hogy van szívük.. Karácsonyra egy csöppséget Család Nélkül hagyni.. bent a kórházba egyedül.. Mikor a többi Baba a  nap nagyrészében az Anyával és a Családtagokkal "Ünnepel".. De nem ígért semmit... felvette az adatokat.. elmondta a kötelező részt.. És elköszönt.. Mi is elköszöntünk a Szülő Anyától...az Alapítvány munkatársától.. és vártunk hátha.. És kevesebb mint 1 óra elteltével csörgött a telefon.. hogy megvan a kihelyező határozat, ha ott vagyunk a környéken még menjünk vissza érte.. És hozhatjuk haza a Babát ha a Kórház is kiadja.
Megint sírtam örömömben.. legszívesebben rohantam volna Hozzá.. de várni kellett a Kórházban azt mondták délután menjünk mert sok a Hazaadandó Baba.. így egy etetés után délután 16:30 körül kis hordozójában Apuka kezében elhagyhattuk a Kórház Újszülött osztályát és kezdődhetett a Közös kis életünk első hat hete.. az utat gyönyörűen végigaludta.. itthon a Mama segédletével, gyorsan még ügyetlenül megfürdettük.. és evés után álomba szenderült. Mi szinte nem is aludtunk aznap éjjel csak gyönyörködtünk kis tökéletes testében.. Én néztem lélegzik-e.. minden rendben van-e Vele... S onnantól kezdve megváltozott Minden.. már nem fontos annyira, hogy itthon pikk-pakkk minden totál rendbe legyen.. már nem zavar hogy a nappaliban a ruhaszárítón kisruhák és pelusok lógnak szinte a hét minden napján.. Összeszoktunk..voltak könnyebb és nehezebb nappalok- éjszakák.. sokat vagyok Vele egyedül, mert Apa messze dolgozik jelenleg, így most is egyedül vagyunk Apa csak hétvégére tud hazajönni.. de ügyesen vesszük az akadályokat.. túl vagyunk egy ellenőrző vérvételen rögtön Karácsony után, ami azt igazolta, hogy minden a lehető legnagyobb rendben.. túl vagyunk már az első védőnénis, és gyerekorvosi látogatáson, a csípőszűrésen.. és minden Tökéletes.. a hasunkat nagyon szeretjük.. kevesebb mint egy hónap itthon lét alatt 1 kg híztunk és nőttünk is hozzá.. Kis szeretetgombóc.. gyönyörű Baba, ki a Bence nevet kapta Tőlünk.. és múlt hét péntektől hivatalosan is a Mi kisfiunk!
És hogy mit érzek, hihetetlen boldogságot, néha boldog fáradtságot.. és egy pillanatig nincs kétely bennem/Bennünk hogy Ő Nekünk született, igazi kis Karácsonyi Ajándék.

A blog címnek már nincs létjogosultsága jelenleg.. hogy lesz-e azt még nem tudom, most más a fontos.. hogy fogok írni Róla az biztos, megosztom történetét amikor időm engedi, hogy itt-e vagy más Blogon azt még nem tudom, de jelezek Róla ha szeretnétek továbbra is követni Közös kis életünket.

13 megjegyzés:

  1. Isten éltessen nagyon sokáig titeket!

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Így ismeretlenül is sok boldogságot a kis családnak :)
    Én szeretném olvasni a bolgod, ha lehet. :)

    VálaszTörlés
  3. Gratulálok! Legyen sok örömötök egymásban!!

    VálaszTörlés
  4. Gratulálok Rena a kis Csodátokhoz! ❤

    VálaszTörlés
  5. Üdvözlettel az örökbefogadók táborában. Ez is egy nagy család, mint a lombikosoké...egyre többen vagyunk :). Gratulálok!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Hanna! Mi is ebbe a nagy családba készülünk. :-) Szívesen cserélnék veled tapasztalatokat. Hol tudok neked írni? Tudsz adni e-mail címet? Köszi előre is!

      Törlés
  6. Rena, tiszta szívből örülök nektek, teljen sok örömötök Bence babában!!!

    VálaszTörlés
  7. Szia Reni!

    Tiszta szívből örülök nektek. Régebben mi is lombikoztunk, de most örökbefogadásra várunk. Érzem, hogy ez lesz a mi útunk is.

    VálaszTörlés
  8. Gratulálok, nagyon sok boldogságot nektek együtt! Üdv. Erika

    VálaszTörlés
  9. Örülök nektek, szívből gratulálok :)

    VálaszTörlés
  10. De szép
    Csodálatos
    ❤️

    VálaszTörlés