Az élet furcsaságai

Balatonra indulásunk előtt választottam egy könyvet magamnak, imádok a Balaton partján olvasni.(kaptunk ugyanis rengeteget öröklés gyanánt.) A könyv a romantikus kategóriába tartozik, ugyanaz a kiadó amely az egyik kedvenc ilyen íróm (Nicolas Spark) kiadója is egyben. Az írónőt nem ismertem, úgy voltam Vele ha tetszeni fog a könyv akkor az egész sorozatát hazaviszem. A dobozban melyet kinyitottam legalább 8 könyve sorakozott. Találomra kivettem egyet, és elvittem magammal.
A napozó ágyban ülve elővettem és elkezdtem olvasgatni. Először nem volt semmi "éredekes" , jöttek az események egymás után.  A hölgy egy bentlakásos iskolában nevelkedett, miután az Édesanyja meghalt, Majd  szülésznek tanult, gyermekeket szeretne a  világra segíteni.
Nem sokat olvastam a könyvből, mert a hétvége amit lent töltöttünk nem volt túl hosszú, de nagyon jól sikerült.
Itthon újra előveszem a könyvet, olvasom tovább. A főhősnő, iskolái elvégzése után, illetve a gyakorlatokat követően szakosodott.  Az egyik legsikeresebb lombik professzor lett, különféle kutatásokat végez a témában. Milyen gyógyszerekkel hogyan lehetne a lehető legkisebb kockázattal megadni a pároknak amire a legjobban vágynak egy gyermeket.
Jelenleg Ő is így szeretne gyermeket, egy olyan férfitől akitől anno az ösztöndíj lehetőséget kapta, hogy továbbtanulhasson.
És egy olyan hölgy mellett segédkezik karácsony előtt aki 7-es ikreket vár, egy egyszerű beültetést követően..több évnyi sikertelen próbálkozás után.
Talán véletlen, hogy ez a könyv a kezembe akadt. A leírásában semmi nem utalt arra, hogy erről is szól majd, csak kivettem a dobozból, elolvastam a címét és magammal vittem.

Lelkiismeret

Januárban S. doki bűvös mondata valamit kicsit megváltoztatott Bennem. Mikor kérdeztem, hogy kell-e új IR terheléses vv-t csináltatnom azt mondta nem kell. És kicsit furcsán nézett rám mikor kimondtam hogy IR-es vagyok az MM diagnózisa szerint.
Ő akkor azt mondta, hogy az Én értékeim mindig is IR-t fognak mutatni és soha nem lesz tökéletes  a terheléses értékem, mert vékony vagyok, és ugyanannyi cukrot fogyasztok a terheléses vv. során mint Tőlem nagyobb súlyban levő emberek.
És hogy nem lesz gond nálam az IR-el.
Hát ez a mondta sok mindet megváltoztatott.
Az esküvőig nagyon szépen haladtam, rengeteget sportoltam és próbáltam többé-kevésbé a diétát is tartani. Sőt egyik ismerős javaslatára még a Béres Szelént is elkezdtem szedni (pedig az illatától is a hányinger kerülget) hogy a TSH-m ami véleményem szerint nem a legjobb (a doki szerint az is megfelelő) lejjebb menjen.
Jöttek az esküvői előkészületek és szinte minden elszállt egyik pillanatról a másikra, nem volt időm edzeni, a diétát sem tartottam már. Megfogadtam hogy az esküvő után visszaállok. De nem sikerül. Valahogy nem bírok felkelni kora reggel, hogy egyem, elfelejtkezem róla napközben. Megeszem amit megkívánok.
Nem jó ez így. Még 3,5 hét és kezdünk, és Én nem hogy egészségesebben élnék.... azt sem tartom amit eddig tartottam.
Tegnap újra rávettem magam a futásra, de csak 3 kör ment a 6 helyett. Rég nem futottam.
De muszáj lesz, mert ha ezen áll vagy bukik a fránya IR-en a leendő Picicsoda velünk maradása hát akkor frászt kapok.
Néha amikor eszembe jut a lelkiismeret furdalás gyötör. Mielőtt az intézetet felkerestük rengeteget olvasgattam a neten, vásároltam könyveket. És azóta mintha elvágták volna, nem jut eszembe a téma, pedig már évek óta ezt vártam, hogy végre Nekünk is legyen Babánk. És most hogy egyre közelebb kerülök a határidőhöz amikor esélyt kapunk nem érdekel.?
Hát mi lett Velem? Élem az életem intézem a dolgokat... de eszembe sem jut, hogy lelkileg vagy testileg felkészült legyek, a szervezetet megterhelő eseményre.
Ehelyett élvezem az életet, bográcsozni járunk a barátokkal, testvrételepülési találkozókon járok és borozgatok Velük Nem ébredek korán, mert az itthoni munka nem köt annyira. Nem takarítok annyit mint előtte (pedig már egy hete tervezem hogy a héten minek fogok neki). Ezek miatt a dolgok miatt érzem úgy, hogy nem is igazán Várom a csöppséget. Vagy talán igen, de a témát elengedtem teljesen, mostanra sikerült, a régi görcsös ragaszkodástól megszabadulni. A párom azt mondta tegnap éjjel, ha a szívem legmélyén nem szeretném akkor nem fog sikerülni. Próbálom ezt az érzést elhessegetni magamtól, de így hogy nem teszek meg mindent nagyon nehéz.

Kirándulások

Éppen csak elpakoltuk az esküvő utáni "romokat" kezdhettem újra pakolászni. Az úti cél Szlovákia Pilis község. Testvértelepülésünk hívta meg a Képviselő-testületet és annak hozzátartozóit valamint egy-két vendéget még. Így egy hosszú hétvégét töltöttünk Náluk. volt eszem-iszom dínom-dánom. Jól éreztük magunkat, egy kis nászútnak is beillett egy kis szállodaszobában kettecskén töltve az éjszakákat.
Hétfőn hazaérve kezdhettem Neki a mosásnak ugyanis Csütörtök hajnalbán már indultunk Erdélybe, szintén Testvér-települési találkozóra voltunk hivatalosak.
Az út hosszú volt és lenyűgöző, közel 12 órát utaztunk meg-megállva, de olyan csodálatos tájakon keresztül hogy néha tátva maradt a szám.
Megérkezve hihetetlen vendégszeretet fogadott Bennünket, nagyon finom kürtöskaláccsal és pálinkával. De mivel hosszú volt az út így vacsora után gyorsan elfoglaltuk szálláshelyünket.
Pénteken reggel korán keltünk mert kis csapatunk útnak indult Erdély szépségeit felfedezni. Végigjártuk a legszebb templomokat, a Csíksomlyói templomban van egy Mária szobor, ha a szobor lábát megsimítod kérésed, álmod valóra Válik.
Így kívántam Én is, de hogy mit az egyenlőre maradjon titok, és kaptam egy medált a Máriával másik oldalán pedig a Templom képével díszítve.
Azzal a mondattal, hogy "kívánságom váljon valóra. " Hát elsírtam magam.
A következő állomás a Békás szoros volt. Hihetetlen azoknak a szikláknak a mennyisége és nagysága melyek mellett elsétáltunk. Lenyűgöző látványt nyújtottak.
A gyilkos tó sem volt mindennapi bár az nem fogott meg annyira. 
A kirándulással annyira megcsúsztunk, hogy negyed tizenkettő volt mire visszaértünk a szállásra  a vacsorához a közös és ünnepi hétvége hivatalos megnyitójához. hajnalig tartott az élőzenés mulatság. Másnap is bővelkedtünk kalandokban. A településhez közeli Almási barlangot látogattuk meg, melyről tudni kell hogy nem épp egyszerűen megközelíthető. Traktorokon zötykölődtünk közel egy órát, szakadékok mellett haladva. Majd lengőhídon, mászva kapaszkodva jutottunk az első barlangig, kristálytiszta patakpart mellett. Ez így mind gyönyörű lett volna, ha nem szakad le az eső közvetlenül a tisztásra érkezésünk után. Kabát ugyan volt Nálunk de esőkabát nem, így jó szolgálatot tett a kukás zsák, melyből percek alatt esőkabát lett. így tettük meg az utat a Barlangig csuromvizesen elázva. Az esti vacsoránál, melyet a hegyhez közeli kis vikkendházak egyikében töltöttünk már fáztunk kellőképpen. (De eddig úgy néz ki megúsztuk megfázás és felfázás Nélkül)
A vasárnap már nem volt annyira erőltetett menet a kirándulások terén. Részt vettünk két szentmisén, utána egy közös ebéden, majd a pihenő következett az esti búcsúvacsoráig. Mely annyira jól sikeredett, hogy sikerült egy kis gyomorrontást összeszednem (Én gyanítom hogy a rengeteg káposzta melyet a 4 napban megettem volt a hunyó). Így a hétfő hazaút nem volt  a legkellemesebb számomra. De gyógyszerekkel kibírtam az utat, pláne hogy beszereztem Korondon és egy-két helyen némi apróságot a lakásba.
Hihetetlen energiával töltött fel ez a pár nap és az ottani emberek szeretete egyszerűsége.
És ami a legszebb az egészben, hogy állandóan gólyákkal találkoztunk, de nem eggyel hanem 5-6 egy helyen sétáltak,repültek vagy épp a fészkükben üldögéltek. Lehet hogy nyáron a gólyák Országa Erdély.
Talán nem volt véletlen.
Hazaérkezvén megkaptam a fotóstól a képeket, a kis házivideót a lakodalomról. Szép emlék mindkettő.
Most pedig belegondolva vészesen közeleg az augusztus, ideje felkészíteni magam a megpróbáltatásokra. Dolgozom itthon, és mellette a lakást is rendbe szeretném tenni az elkövetkező időszakban, hogy erre ne kelljen augusztusban gondolnom. Hogy kellő nyugodtsággal várjam, hogy a gólya hozzánk is megérkezzen.

Teljesült egy álom

Még annyira új a helyzet, hogy nem igazán fogom fel jelentőségét.
Sokan kérdezik milyen érzés "Új Asszonynak " lenni.
A válaszom pedig- "azonkívül, hogy  eléggé fáradt és szétesett vagyok" nem észlelek nagy különbséget a hétköznapok között.
Pedig a gyűrűt már a másik kezemen viselem.
Szombaton volt a nagy nap. Lázas készülődés előzte meg Életünk Nagy Napját. A család már egy héttel előtte zsongott, a tervektől, a díszítéstől és miegymástól. Édesanyám és Testvérem Csütörtökön érkezett, akkor már javában zajlottak a díszítési és tálalási előkészületek.
Nagyon egyszerű, de annál elegánsabb díszítést választottam. Bordó-Capuccino és Zöld színben játszottak az asztalok. Így a meghívóból minden szín visszaköszönt.

A terem díszítése csütörtök estére készen állt, a plafonon organza anyagok, a hófehér asztalterítőkön capuccino és bordó szatén asztali futók váltották egymást.
Anyósom meglepett Minket... úgy volt hogy nem készít mézeskalácsot, egyrészt mert nem akartuk terhelni, másrészt   nem fér bele az amúgy is rohamtempóban zajlott szervezésbe. De mégis úgy döntött hogy ha már Másoknak csinált (megrendelésekre) akkor a Fiának az esküvőjén is díszelegni fog. Így az is került az asztalra.

Péntekre maradt a tálalás, a ruha el hozatala, melyet még az itthoni Varrónőnk kénytelen volt alakítani mert nem igazán passzolt mellben a méret. De ez is készen lett szombat reggelre.
Alig aludtam az éjszaka, járt az agyam folyton. Már fél 6-kor ébredtem minden óracsörgés Nélkül, és Velem együtt a Család is.
Az első állomás a fodrász volt, ahová érkezett a kozmetikus, onnan valamikor 11 körül kerültem elő. Nagyon szép és egyszerű sminket kaptam, a frizurám is tökéletes lett.

Majd a helyszínre sietve megnéztem minden  helyén van-e a vendégek fogadására, elintéztem még pár telefont, készíttettem ebédet a fotósnak, és irány haza átöltözni. Édesanyám és Húgom segített ebben.
Kicsit megcsúsztunk az idővel, így a Párom 3-kor érkezett értem, addigra a Tanum és a párja, valamint a Kereszt Anyám is megérkezett hozzánk. (bár vendégfogadás csak  1/2 5-kor kezdődött, de jöttek segíteni) Így Nekik a ruhám és úgy teljes Valóm nem volt meglepetés. Jött a párom is a gyönyörű tömör rózsacsokrommal, a fotóssal együtt. Majd elsírtam magam. Megható volt. Pár fénykép után irány a helyszín. Anyósomék kertje, gyönyörű volt, sütött a nap, kívánni sem lehetett volna szebbet. A fényképezés után Édesapám sírjára vittem virágot, had lásson Ő is fehér ruhában.
Majd irány a Polgári szertartás...
Nem szerettem volna, hogy bárki is meglásson Minket előtte, ezért a népet a Testvérek beterelték a Színháztermembe és amikor már minden készen volt, csak a tanuk és a koszorúslányok voltak a folyosón megékreztünk.
Nagyon izgultam, próbáltam lassan szépen vonulni ( az Edda: Esküvő számát választottuk bevonuló zenének ez egy Guns n Roses feldolgozás ) Már mindenki könnyezett. Próbáltam nem a tömeget nézni, nehogy Én is elkezdjek pityeregni. De a szülőköszöntőnél eltörött a mécses, nem bírtam tovább.
Voltak ám vicces pillanatai is a szertartásnak, mikor az asztalon levő gyűrűpárnára pillantottam,(hogy ne a tömeget nézzem, mert elsírom magam) azt hittem a Húgom összegörcsölte a gyűrűket fogó szalagot. Azt szuggeráltam egész végi, nehogy görcsben legyen, hiszen akkor hogyan oldjuk ki, vagy bemondjuk a mikrofonba hogy kérünk egy ollót a szalagok levágására :)
A másik vicces dolog, hogy a párom simán levette a saját karikagyűrűjét :)
Összességében gyönyörű volt és megható.
A szertartás után, mi más következett volna mint a csokordobás, és a rizsszórás a barátoktól,  fényképek hada..Még a mai napig találok rizsszemeket a lakásban.. 
A vacsora előtt, a Konyhán dolgozó lányok megleptek Minket egy óriási égetett cukor tortával, ott is sírtam rendesen.

A  buli hajnali 6-ig tartott. Olyan gyorsan pörögtek az események, hogy  azt vettük, észre  hajnalodik.  Reggel negyed 8-kor zártuk a kapukat. Délre pedig vártuk vissza morzsapartira a vendégsereg itt aludt tagjait.

Még mindig nem hiszem el, hogy Feleség lettem, hogy teljesült egy álom. De gyönyörű volt és megható. Majd pár nap múlva a fotókat nézegetve biztosan sokkal több részlet, és emlék kerül elő. Most még friss az élmény és van mit pakolászni.

De majd kipihenem, holnap már indulunk Szlovákiába hosszú hétvégére, és jövő héten Szerdán Erdélybe utazunk. Nem kimondottan nászút csak olyasféle, pihenés. Ráhangolódás a Célra mert már "csak " az lebeg a szemünk előtt az Augusztus!

Feleség leszek

Már egy ideje nem írtam... jelenleg teljesen máshol járok.
Esküvőm lesz Pontosan 28 nap múlva. És fehér ruhám lesz... hogy milyen azt még nem árulom el ha a Párom is olvassa blogom legyen meglepi.
Egy hónapom van megszervezni egy 84 fős lakodalmat. Gyorsan jött, először csak kerti partynak indult, de azt mondták a szülők, hogy akkor inkább csináljuk rendesen. És az az érzésem hogy egyre beljebb megyünk.. a nem kell akkor hűhó.elég egy bográcsparty. de ma már minden terítéken volt, fotós, kaja, süti, zenekar...
A héten intéztem a ruhát, egyszerű lesz de szerintem nagyon szép.Menyecske ruhám is lesz hozzá, kis magyaros menyecske leszek.
A termet és a helyszín ma néztük hogyan tudjuk berendezni, és hogyan fér el annyi ember, Bordó fehér és Zöld lesz a díszítés. A menüt a héten lebeszéltem a szakácsnénivel, az étkészletet is intéztem tegnap a színházi látogatás közben. Mert most annyira ráérek színházba járni, hogy Anyósom tegnap előtt intézett jegyek a Honfoglalás c. rockoperára (gyönyörű volt egyébként.)Már csak az italokat kell intézni. Határidőnaplóval járok mindenhová...  remélem hogy rendben lesz minden és időre kész.
Az idő amiből most hiányt szenvedek, mert közben ezer program vár reánk az elkövetkező hétvégéken. Jótékonysági kerti party, esküvő...
Közben pedig itthon besegítek a cégnél a papírmunkába, és járok Angolra.
De élvezem, lesz talán olyan amilyet elterveztem, nem teljesen olyan amilyet álmodtam mert templomi esküvőnk nem lesz... de talán majd, ha már a Picicsoda viszi a gyűrűket.Szóval innen már nincs visszaút.... Feleség leszek!

Ruhamustra

  

A Hétvége megint eltelt gyorsan... a szombati nap a focié volt. Reggel már korán keltünk, mert a Párom ment pályát festeni, Én meg megígértem az Ifinek amiért segítette füvet vágni és gondoskodni annak a pályáról való eltakarításáról, hogy sütök Nekik valami finomat.
Így belevetettem magam a muffin sütés rejtelmeibe. Azt mondták jól sikerült.
A mai nap  szintén korán keltünk, olyanok voltunk mint egy mosott valami, mert a tegnap esti Foci utáni beszélgetős est kissé hosszúra sikeredett. De ügyesen és fitten indultunk útnak a Piacra, ahol a Család többi tagjával először a palántázni valókat vettük górcső alá,  s miután ezzel készen voltunk jöhetett a Ruhamustra.
Ugyanis megvan az időpontunk a polgári esküvőre . Bő  egy hónap van hátra a jeles napig, és Én még nem tudom milyen ruhám legyen.
 Bár mindig habos-babos Sissy-s ruháról álmodtam templomi esküvővel, gyöngyörű fehér székszoknyás virággömbös teremdíszítéssel.Talán eljön egyszer az is, ahol a Picicsodánk lehet a gyűrűhordozó.
Így két napja már a netet bújom a megfelelő ruha ügyben.Úgy néz ki fehér nem lesz, a menta és a barack-rózsaszín között vacilálok. Hosszút szeretnék, legalábbis eddig azok tetszenek.
Sajnos az elmondottakkal ellentétben a Piacon nem találtam megfelelőt még fazonban sem. Pedig kerestem bőszen, a párom kitartó kísérete mellett.  Így marad záros határidőn belül a Mango ahol ugyanis a netet pásztázva álomszép ruhákat találtam.

 
Nem lesz szokványos, (és nem szeretnék méregdrága ruhát sem) ahogyan maga az esküvő sem. A legközelebbi barátokat és rokonokat hívjuk (50 fő), a szertartás után pedig egy borgácsozós, grillezős partyt adunk számukra. Nem igazán bánom, ezért lesz különleges.

De egyre jobban hajlok a zöld szín felé. Egy egyszerű Audrey Hepburn-os firzurával talán egy orchideával a hajamban. Most egy pár napig ez a téma lesz porondon az biztos, a hétvégén pedig újra belevetem magam a ruhamustrába a Fővárosban.

Nyűgösség

Túl vagyok egy újabb angol órán. De ez a mai talán az eddiginél is fárasztóbb volt. Nem azért mert olyan nehéz anyagot vettünk.. nyűgös voltam.
Egész délelőtt várakoztam az orvosnál, hogy végre megnézze mik  azok a pöttyök melyek már napok óta nem hagynak nyugodtan viszketnek, de diagnózis még nincs. Kipróbálunk egy krémet és ha nem válik be irány a bőrgyógyász.
Közben kaptam beutalót laborba, mert a lábamon egyre többet jelennek meg lilás foltok. Mintha állandóan ütném-vágnám magam. Ésss sikerült rábeszélnem a dokinőt hogy adjon cukorterhelésre beutaló. Na ez nem szokott simán menni, mert Ő háziorvos révén inzulinra beutalót nem tud adni. És abban a kórházban ahova Ő szokott vv-re beutalni inzulint nem tudnak nézni... de a másik kórházba, ahova szoktam menni az MM-es vérvételeket intézni, ott a labor magánvérvételek is bonyolít, és így "csak" az inzulin vérvételért kell fizetnem a cukor terhelésért nem. Már ez is haladás. Eddig mindig fizettem mindkettőért, mert ugye az MM kéri a vérvételeket, de beutalókat nem ad, csináltass magánban.. még jó hogy Ők is a Centr..labbal vannak kapcsolatban és hozzánk közel is van ilyen labor, így nem kell ezért külön Pestre mennem.
Szerencsére nem sokat kellett győzködnöm, mert tudja hogy gyogyit szedek, és hogy lombikra készülünk. Kérdezte is hogy mikor lesz a "nagymenet". Én meg mondtam, hogy  a lombikhoz szeretném megnézetni hogy is állunk most. Nem ellenkezett.
Így a napokban a rendelőkben fogom tölteni délelőttjeimet. Bár ez a jövő hétre fog tolódni azt hiszem, vagy esetleg az egyik vv péntekre. Holnap mennék Bp-re a párommal, kicsit szétnézni, vásárolni ezt-azt.
Most pedig semmihez semmi kedvem, így eldöntöttük, hogy vacsorára pizza lesz és késsz. Már alig várom hogy párom hazaérjen és rendelhessem az adagot!:)