2014. szeptember 11., csütörtök

Első hét az iskolában

Két hete egy nagy álmom vált valóra. Nem írtam róla előbb, mert amíg nem volt biztos nem akartam elkiabálni.
Egy hónappal ezelőtt voltunk egy Testvér-települési találkozón, ahol a helyi Általános Iskola egyik Tanítójával beszélgetve adott egy ötletet, hogy elég súlyos tanárhiánnyal állnak szemben, miért nem adom be a jelentkezésemet napközis pedagógusnak. Szakot ugyan nem taníthatok, mert amilyen tantárgyakat oktathatnék azt megoldja a történelem szakos tanár, de napközis tanárjuk nincsen.
Gondolkoztam rajta sokat, hogy "feladjam-e" a szabadságomat, de úgy gondoltam nincs mire várnom. Itthon felőrlöm magam. És mindig is álmom volt nevelni-tanítani. Így bementem az igazgatóhoz bevittem a papírjaimat. És két nap múlva értesítettek, hogy részmunkaidőben foglalkoztatnak szeptember 1-től. Határtalanul boldog voltam, és vagyok.
Az első hét vegyesen az ismerkedés jegyében telt. Első és negyedik osztályosakat kaptam délutánra. Az elsősöknek legalább 6 hét a beszoktatási időszak így próbálok türelmes lenni, de néha felőrlik az idegeimet a rosszaságukkal.
Tudniillik az osztály összetétele nem a legfényesebb, úgy is mondhatnánk kisebbségben vannak a "normális, rendes, rendszerető" gyerekek. De ez a kihívás benne, megtanítani a kulturált viselkedés formáit egymás közt. A helyes étkezési és tanulási szokásokat.
Délre járok legfőképp, a csütörtök és a péntek a kivétel akkor előbb megyek mert ebédeltetek más osztályokat is.
Folyamatosan jár az agyam mivel tudom lekötni Őket főleg hogy jön a rossz idő. A hétvégén ablakképeket gyártottam, hogy az osztálytermet vidámabbá tegyük. Vittem be zenéket Nekik. Szóval próbálkozom, mindenfélével, hiszen még nincs tapasztalatom, a veterán tanítók pillanatok alatt csendet tudnak csinálni ha belépnek. Nekem még ez ilyen gyorsan nem megy. De remélem haladok előre.
Szóval élvezem, és sok időmet leköti. Meg kell tanulnom újra szervezni a mindennapjaimat. Az elmúlt másfél évben hozzászoktam, hogy akkor intéztem a dolgaimat amikor akartam, és úgy osztottam be az időmet ahogy akartam. Most ez kicsit megváltozott, szabad ugyan a délelőttöm, és legjobb esetben már fél ötre itthon vagyok, de mégis más. Hazaérvén kell legalább egy óra regenerálódás, hogy a fejem a gyerekzsivajtól megnyugodjon.
Ezért is nem volt erőm írni, és összeszedni a gondolataimat eddig.
Itthon minden rendben egyébként, a jövő hét végén utazunk Német o-ba egy kis kirándulásra. Bár a páromnak abból egy nap munka lesz, de egy egész napot Velem fog kirándulni, andalogni Nürnberg utcáin. Várom már nagyon. S várom és nem várom holnapra-holnaputánra a nemvártat. Most nem számolok vele se így se úgy. Majd az élet hozza ebben az évben amit hozni akar.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése