Hullámvölgyek

Nem mentegetőzöm, hogy miért nem írtam. Nem mindig vagyok jó passzban mostanság. A munka nagyon tetszik, a gyerekek fáradhatatlanok, mindig történik valami. Talán kezdem Őket betörni egy kicsikét, már hallgatnak néha rám. A feladatokat ügyesen végzik. A múlt hetet is sikerként könyveltem el munka terén. Az egyik "legrosszabb"-nak vélt Gyermekem, hihetetlen türelemmel és ügyességgel fest. Történt ugyanis, hogy a hét második felében versenyek és egyéb elfoglaltságok miatt kevesebben maradtunk, kint rossz idő lévén beszorultunk a teremebe. És előkerült a színes papír, festék, olló és ragasztó. Leültem közéjük és Én is festeni kezdtem, és utánoztak, amit Én készítettem megpróbálták Ők is. És az a kisfiú aki irigy, néha elveszi mások tulajdonát, most felajánlotta saját festékes palettáját másoknak, kért szépen vékony ecsetet, és nem akart hazamenni az Anyukájával, holott máskor már 3-kor tűkön ül mikor mehet hazafelé. Ez másnap is megismétlődött, ügyesen csendben alkotott tovább. Úgy érzem közelebb kerülök egyes gyerkőcökhöz, kezdem megismerni mit szeretnének, mivel lehet őket lekötni.
A hét igaz rövid lesz, és már alig várják az őszi szünetet, remélem majd újra visszatérvén sem változik a helyzet.
Nem tudok ilyen sikerekről beszámolni a lelkiek és a magánélet terén. Hullámvölgyekbe kerülök mostanság. Néha semmi nem jó, féltékeny vagyok. Kedden ismét elmentem focizni a párommal, és borult a bili.. csak sírtam a kávé mellett és nem tudtam abbahagyni. Ő pedig folyamatosan mondta-mondta és biztatott.
Mostanság nem hiszek magamban. Türelmetlen vagyok, nem tudom mikor jön el újra a Mi időnk. Meddig várjak? Meddig várnak a fagyasztott embrióink Ránk? Vajon kell a műtét decemberben? Ilyen kérdések motoszkálnak a fejemben ha sokat vagyok egyedül.
 Szombaton színházba voltam a Lányokkal, sikerült jegyet szerezniük a Mamma Miára, fiúk nélkül mentünk (fergeteges előadást láttunk). S nem tudtam róla, hogy az egyik régi legjobb barátnőm is ott lesz majd. Bár igaz, hogy csak az előadás végén találkoztunk, de újra kismama. A 3. Babáját várja, és már 4,5 hónapos, és nem tudtam róla. Nem osztotta meg Velem. Nem tervezte, mert újra tanul, és dolgozni szeretett volna visszamenni. Rosszul esett, és ott akkor tudatosodott Bennem, hogy már megint "megelőztek", máshol megint örömmel várják az érkező kis Jövevényt.
És hol tartok Én?? -Sehol. Borzasztó érzés volt, nem mindig tudok ezekkel a gondolataimmal mit kezdeni.
Néha teljesen jól vagyok, és új lendülettel vetem bele magam a napokba az eseményekbe. Most újra horgolok, és készülhetek a jótékonysági bálra.
Megyek vérvételre a jövő héten, és természet gyógyászhoz kontrollra. De mi újat tud még mondani, és mit tudunk még megbeszélni azon kívül, hogy türelem, amiből mostanság kevés jut.
A vérvételt sem tudom még mit csináltassak. Kell-e akarom-e tudni az inzulin és cukor hogy áll mostanság?
Van egy csomag a Centrumlabban, babaváró csomag a neve, és tartalmazza a legtöbb vitamin, és hormon valamint egy inzulin érték megnézését is. De nem tudom ez a teljesen jó-e Nekem. Kellenek-e hormonok (ösztrogén, progeszteron...), a term. gyógyászhoz nem hinném. Viszont a többi vitamin és alap vérkép jó belőle. Kérjek-e külön a hormonok kihagyása nélkül. Vagy kérjem ezt és küldjem el esetleg az MM-be távkonzira,  ahol már 2 éve nem voltam. De róluk meg annyira nincs jó véleményem. Nem tudom.. pedig hamarosan meg kell álmodnom.
Szóval hol így, hol úgy gondolom. Lenyugodhatnék már végre, mert nem tudom miért van  ez az érzés újra rajtam. De remélem hétvégéig összeszedem magam, és újra Én leszek.