2015. július 15., szerda

Pihenés és döbbeneet

A múlt héten s a hét elején pihentünk. Végre kettesben, el sem tudom mondani mennyire vártam már azt az 5 napot amit a Balaton partján kettesben andalogva fogunk eltölteni.
Szerda éjszaka érkeztünk, persze a munka és a hatalmas vihar után.. aznap éjszaka még aludtak a nyaralóban az Unokatesó és barátja. De nem zavartuk egymást.
Másnap nem volt épp strand idő, ezért kipakoltunk, sétáltunk a kikötőben, koktélt ittunk és élveztük a pihenést.
Ez egészen késő estig beleillett az álomnyaralás kategóriába.. amíg fel nem merült a Babatéma.
S a párom kimondta azt a bűvös szót, amire Én még álmomban sem gondolok. ÖRÖKBEFOGADÁS.. ez annyira ledöbbentett, hogy nem tudtam pár másodpercig mit mondani Neki.
Azt mondta Ő már gondolkodik rajta egy ideje, hogy el kellene indítani, ha úgyis (elmondásaim alapján) évekbe telik mire eredmény születik.
Csak Nekem nem merte eddig mondani, mert Én mindig saját magamra sarkítom ezt a problémát, "mert Én nem tudok Neki szülni és megadni azt a nagy örömet hogy Apa legyen végre". És Ő szeretne  gyermeket felnevelni.
Ez mondanom sem kell oda cseszett az egész nyaralásomnak, hogy Ő ilyeneken gondolkodik, hogy nem bízik abban, hogy lehet még saját hús-vér gyermekünk. Vagy ha kattog az időn, miért nem akarja inkább a lombikokat, fet-eket sürgetni? Vagy nem bízik már abban sem. Nem tudom..
Tudom vannak blogtársaim akik örökbe fogadtak és boldogok és nem adnák már semmiért.. de Én erre nem vagyok még felkészülve. Tudnám úgy szeretni mint egy saját gyermeket?
Persze kifejtette, hogy mellette, ugyanúgy küzdünk a gyermekért, akár lombik akár természetes út ami járható. De az idő telik, s Ő gyermeket szeretne, sőt nem is egyet.
Ezen napokig kattogott az agyam, többször előhoztam, hogy nem hiszem el hogy Ő ilyenen gondolkodik. Csak ültem a parton és bámultam ki  a fejemből..erre Én még nem állok készen. Vagy lehet erre készen állni, felkészülni egy ilyen döntésre? És ha igen, merre hová induljunk..? Nagyon idegen ez a szó és ez a téma Nekem. Próbáltam olvasni blogtársaim megpróbáltatásait.. s a témába vágó cikkeket.. persze internet híjján nem sokra jutottam még. S közben kisütött a nap, remek strandidő ígérkezett, s sütkéreztünk egymás mellett mint a szerelmesek..
Összességében jó volt ez a pár nap pihenés, némi döbbenettel megspékelve, de majd csak túllendülök rajta.
Remélem hogy ezalatt az öt nap alatt Picicsodánk úgy gondolja, most már elindul felénk..megtettünk mindent a siker érdekében.  Remélem a csillagok is segítenek.

2 megjegyzés:

  1. Az örökbe fogadott gyerek is saját gyerek. Csak nem vér szerinti gyerek.
    Ajánlom az orokbe.hu oldalt, nagyon sok hasznos bejegyzést olvashatsz.

    VálaszTörlés
  2. Reni, megértelek ugyan, de a párodat is. Ti már nagyon régóta küzdötök a babáért, és én eddig azon csodálkoztam, hogy párod ezt mennyire jól viseli. Előbb-utóbb ki kellett ennek jönnie belőle is valahogyan. Ha valaki küzd a gyermekért, az gyereket akar. Azt, amit mi csinálunk, csak olyan pasi képes (valameddig) maga is csinálni, vagy támogatni, aki tényleg igazán akar gyereket, így nem szabad azért haragudni rá, ha eredmények hiányában előbb-utóbb valamilyen B tervet keres. Bármilyen hülyén hangzik, én a helyedben örülnék a javaslatának, mert nem elválni akar, nem a biológiai értelemben saját gyerekhez ragaszkodik, hanem hozzád. Hidd el, hogy ez nagyon nagy szó, ennek örülj! És azt figyeltem meg a régi csapatunkban, hogy általában akkor sikerült mindenkinek a baba, amikor valami olyan nagy dolgot tett érte, amivel szinte átlépte a saját korlátait. Lehet Neked ez az örökbefogadás lesz! ;)

    VálaszTörlés