Napok

Biztosan (legalábbis remélem mert Én így vagyok mások blogjaival) akik olvasnak várták már hogy jelentkezzem, hogy hogy is döntöttünk mit csinálunk most.
Szóval nem tudtam egyedül dönteni, a párom és a család félt és féltett az infúziós kezelés lehetőségétől.
Így hát segítséget kértem, s gondolkodtam nagyon sokat. Úgy érzem nem jött még el az ideje ennek a kezelési módnak rajtam.
Elgondolkodtam azon, vajon akarom Én ezt komolya?Miért futamodok meg amikor itt lenne a lehetőség a várva várt Babára, amiért évek óta küzdünk?
És nem érzem úgy hogy most ez kell nekem. Tudom többen most hülyének néznek és azt hiszik elment az eszem..
Életünk a párom felmondása miatt most kicsit összekuszálódott.
 Én is itthon vagyok már 3. hete kényszerpihenőn... szóval nem tudom mit hoz az elkövetkező egy-két hónap. De úgy érzem a nyarat szeretném még kivárni.
S ősszel belevágni a dolgokba.
Az Intézetet hívtam egyenlőre 2-3 hónapra tolták a dolgot, de közölte az orvos hogy most lerövidült a várólista így kb. 8 hónap ha úgy döntök nem indulok Neki 3 hónap múlva.Akkor ezzel az időintervallummal számoljak.
Újra kezdtem a diétát, egy méregtelenítéssel az elején ez két hét volt, a méregtelenítőt elhagytam s most a diéta maradt. S még  a sportot kell beiktatnom a mindennapjaimba.
Az alapvitaminjaim maradtak ( Femibion, D-vitamin, E-vitamin, Omega 3..) még a chlorellán gondolkodom újra. Egyenlőre ennyit szándékozok tenni az ügy érdekében.
Itthon végre az elmúlt két hét alatt utolértem magam, kitakarítottam, minden szekrényt kívül-belül.. egy két apróság maradt még.
Befejeztem a három hónapja elkezdett pulóverem horgolását, még épp időben mert tudom még hordani.
Voltam tavaszi kozmetikus kezelésen, fodrásznál.. vettem új színű tavaszi gél lakkokat.. szóval amiket akartam egyenlőre teljesítettem. S nem érezem hogy üres lenne az életem.
Közben a Barátnőmnek megszülettek az Ikrei, és elmondhatatlanul örülök Nekik. Ezt az érzést már rég éreztem, s nem tudtam fogok e még örülni egy barát örömének gyermekének így.
Ez nagy szó számomra.
Bár unokatesóm terhességét még nem emésztettem meg, de talán az idő múlásával eljön az is.
Szóval úgy érzem a lelkem kezd helyre jönni és ez a lényeg most. S az időt sem hajszolom, tudom nem leszek fiatalabb de a tavasz és a nyár most kell Nekem.