3. nap

Ez már a 3. nap a stimuláció időszakából. Az injekciók beadását profin végzi a párom. Meg sem érzem. De azt már érzem magamon, hogy elég bágyadt vagyok. A hangulatom reggel óta egyenlő a nullával. Remélem ez nem lesz állandó velejárója ennek az időszaknak és gyorsan átlendülök rajta.

Elkezdtük

A mai nappal hivatalosan is elkezdtük a lombik programot. Már reggel még az óracsörgés előtt ébredtem, mert az izgalom már megvolt Bennem.
Kicsit "megkésve" (9 után) értünk oda, Én emiatt már kicsit stresszeltem, nehogy késő legyen az a reggel.
 Így már sokan voltak előttünk. A bejelentkező gép Nálunk mondta be az unalmast, így már az utánunk levők is úgy metnek befelé ahogy érkeztünk. E miatt nem tudták pontosan mire is érkeztünk.
Fél 11-is elmúlt mikor kiszólt  az asszisztens, hogy vár-e még Valaki vérvételre, akkor 2-en biztosra mondták Én pedig közöltem hogy lehet, de nem biztos.
Aranyosan visszakérdezett, hogy hogy nem tudom.., és Én mondtam hogy lombik kezdésre konzultációra jöttünk, de nem tudom kell-e vérvétel is.  Gyorsan levették az előttem levőknek a vért és behívtak Engem is mert a vért vitték a kórházba elemzésre.
Megszeppenve álltam odabennt, (a Párom is bejött), akkor először találkoztunk a Tanár Úrral. Aranyos volt, bemutatkozott. Kérdezte mi a helyzet. Odaadtam a papírjaimat, és elmondtam hogy Lombikot kezdünk elméletileg a mai napon és nem tudom kell-e vérvétel.
Kérdezte van-e már kartonom.
Én nem szóltam semmit, mert elvileg S. doktor még februárban a konzultáció alkalmával megkérte az asszisztenst, hogy készítsen a leleteimből dossziét az Intézetben.
Ekkor jött az asszisztens és elővette a kartonomat, mire a másik asszisztens Hölgy közölte a gépből kiolvasva, hogy a gép szerint októberi sorszámom van.
(Erre megfagyott bennem a vér, már a vetkőző fülkében álltam, mert a Tanár Úr mondta hogy megnéz uh-al kell e vérvétel vagy sem.)

Mondtam hogy igen, de S. doktor előrehozta az eredményeim miatt az időpontot. Viccesen megkérdezte a Tanár Úr , hogy ilyen felelőtlen kijelentést tett S. doktor. Ekkor már az uh asztalon feküdtem úgy társalogtunk.
Megérkezett S. doki és elmondta, hogy miért hozta előre az időpontot. Utána már nem volt jelentősége ennek.
Megnézett a Tanár Úr uh-al, és mondta hogy nem kell vérvétel, mert jók a petefészkek bizotos hogy lennt van az FSH szintem.
 Megbeszélték, hogy a legenyhébb stimulációt kapjam,  mert nagyon vékony vagyok. És mondta S. doki hogy igen úgy is írta már a papírt Februárban.
Ezek után kaptam egy kezelő lapot melyre felírták pontosan melyik injekciót mikor milyen adagban kell adnom magamnak.
 El kellett mennünk a patikába kiváltani minden receptet melyet a kezembe adtak, majd visszamenni és Ők megmutatják hogy, hogyan is kell az injekciót beadnom.
A gyógyszertárat megjártuk sikeresen, egy szatyor gyógyszerrel injekcióval tértünk vissza.
Kopoghattunk és S. doki végtelen türelemmel elmagyarázta a páromnak hogyan tudja majd beadni az injekciókat.  És beadta az elsőt. Szinte nem is éreztem.
S ezek után elbocsátottak, hogy szerdán várnak vissza.
Addig a teendőim.
 Kedd estig minden nap 150 ml Gonal F (ez tollban van)
Kedden ez mellé kell egy Cetrotide
Szerdán már csak a Cetrotide kell, de azt nem is muszáj beadnom, majd beadják Ők helyben.
E mellé kell Betadine kúp és Doxicilin gyógyszer.
A páromnak is Doxicilin és Neki még Pregnasol gyógyszer. A Pregnasol Nekem az inzulin miatt nem kell.

Szerdán pedig meglátjuk a továbbiakat.

Hát elkezdtük nagyon izgultam, de nem volt vészes az injekció. És az a türelem és kedvesség amit kaptunk, hát elszállt minden izgalmam.
Most már csak előre az első napon "túl" vagyunk.

Rákapcsolás

Mivel mostmár bizonyosságot nyert, hogy pénteken ha minden jól megy és a dokibácsi nem látja akadályát  megkezdjük az alapjait Picicsoda beköltözéséhez.
De ehhez viszont össze kellett szednem magam. A virágokat már majdnem átültettem amiket akartam. Egy-kettő maradt csak megfelelő cserép híján. A konyhába is megvarrtam a függönyt, hogy végre az is felkerüljön, lassan egy év távollét után. Az új személyi igazolványom is megérkezett, így már hivatalosan is az asszonynevemen mehetek.
Szóval már "csak" egy kisebb takarítás és készen áll a lakás arra, hogy az elkövetkező időszakban ne kelljen idegeskednem ilyesmin és várjam hogy had történjenek a dolgok.
Izgulok egyre jobban, félek a rám váró ismeretlentől. (injekciók fájdalmától, a beadásától, a punkciótól...) De erős leszek és ügyes, és mindent megteszek hogy sikerüljön.
Rákapcsolok és ráhangolok.

Az aggódás elkezdődött

Már csak egy hét és kezdünk.
Furcsa ezt kimondani és már ilyen közel érezni a lombik kezdési időpontját. Egyre nyugtalanabb és izgatottabb vagyok miatta. Vajon mi vár Ránk/Rám? Hogyan fog zajlani, és hogyan fogom viselni?
Mióta tudom, hogy elméletileg természetes úton nem foganhat gyermekem, nem nagyon foglalkoztam a hőm mérésével és a ciklusom jeleivel.
Ebben az "utolsó" hónapban mégis elővettem a hőmérőt és ha nem is minden reggel, de azért hőmérőzöm. Jól indult a ciklusom gyönyörű alacsony hővel, iszonyat szurkával egyik délután (valószínűleg pé-t jelzett a szervezetem) nem aggódtam miatta mert elő szokott fordulni az ilyen.
De az már furcsább jelnek mutatkozott, hogy pecsételtem is miközben az egyik legtermékenyebb nyáktipust érzékeltem. Majd két napig semmi a hőm változásában, ahogy szokott.. végül 0,2-es emelkedéssel nyugtáztam hogy megvolt a peteérés. És ment minden a maga útján. Hőm szépen felment... éltem a mindennapokat. Próbáltam a meleget átvészelni, és főképp esténként mozgolódni.
Hétvégi programunk horgászat volt. A Párom szeret horgászni Én meg elkísérni, így hát éjszakai horgászatra mentünk a közeli kis tóhoz. Vittem magammal a könyvet amit ugye teljesen véletlenül választottam és olvastam szakadatlanul. Ma délután hazaérve ismét pecsételés félét vettem észre. De mivel a horgászat alatt hőt nem tudtam mérni így nem igazán tudom, hogy mi is a helyzet.
Négy lehetőség közül választhatok:
1. valami fertőzést kaptam, de annak előjelét és jeleit hál az égnek nem érzékelem.
2. Bele sem merek gondolni a második eshetőségbe, hogy esetleg egy endo van a dolog hátterében
3. Iszonyat rövid ciklust produkálok( ma vagyok a 23. cn-en, ugyanis a ciklus utolsó napjaiban pecsételni szoktam és a hőm is elindul lefelé) és még a héten kezdődhet a stimu ha így folytatom.
4. Egy csoda folytán talán (persze erre talán az esély 1%) beágyazódás tüneteit produkálom

Így hát az aggódási folyamatom elkezdődött, míg holnap reggel hőt nem mérek, és meg nem látom hogyan alakulok.
Nem szeretnék bajt, ennyire közel a kezdéshez, és főleg nem szeretnék e miatt csúszni. Ha a héten végig ezen kattogok akkor nem tudom milyen időszak vár rám az elkövetkező 3-4 hétben, netán 9 hónapban

Az élet furcsaságai

Balatonra indulásunk előtt választottam egy könyvet magamnak, imádok a Balaton partján olvasni.(kaptunk ugyanis rengeteget öröklés gyanánt.) A könyv a romantikus kategóriába tartozik, ugyanaz a kiadó amely az egyik kedvenc ilyen íróm (Nicolas Spark) kiadója is egyben. Az írónőt nem ismertem, úgy voltam Vele ha tetszeni fog a könyv akkor az egész sorozatát hazaviszem. A dobozban melyet kinyitottam legalább 8 könyve sorakozott. Találomra kivettem egyet, és elvittem magammal.
A napozó ágyban ülve elővettem és elkezdtem olvasgatni. Először nem volt semmi "éredekes" , jöttek az események egymás után.  A hölgy egy bentlakásos iskolában nevelkedett, miután az Édesanyja meghalt, Majd  szülésznek tanult, gyermekeket szeretne a  világra segíteni.
Nem sokat olvastam a könyvből, mert a hétvége amit lent töltöttünk nem volt túl hosszú, de nagyon jól sikerült.
Itthon újra előveszem a könyvet, olvasom tovább. A főhősnő, iskolái elvégzése után, illetve a gyakorlatokat követően szakosodott.  Az egyik legsikeresebb lombik professzor lett, különféle kutatásokat végez a témában. Milyen gyógyszerekkel hogyan lehetne a lehető legkisebb kockázattal megadni a pároknak amire a legjobban vágynak egy gyermeket.
Jelenleg Ő is így szeretne gyermeket, egy olyan férfitől akitől anno az ösztöndíj lehetőséget kapta, hogy továbbtanulhasson.
És egy olyan hölgy mellett segédkezik karácsony előtt aki 7-es ikreket vár, egy egyszerű beültetést követően..több évnyi sikertelen próbálkozás után.
Talán véletlen, hogy ez a könyv a kezembe akadt. A leírásában semmi nem utalt arra, hogy erről is szól majd, csak kivettem a dobozból, elolvastam a címét és magammal vittem.

Lelkiismeret

Januárban S. doki bűvös mondata valamit kicsit megváltoztatott Bennem. Mikor kérdeztem, hogy kell-e új IR terheléses vv-t csináltatnom azt mondta nem kell. És kicsit furcsán nézett rám mikor kimondtam hogy IR-es vagyok az MM diagnózisa szerint.
Ő akkor azt mondta, hogy az Én értékeim mindig is IR-t fognak mutatni és soha nem lesz tökéletes  a terheléses értékem, mert vékony vagyok, és ugyanannyi cukrot fogyasztok a terheléses vv. során mint Tőlem nagyobb súlyban levő emberek.
És hogy nem lesz gond nálam az IR-el.
Hát ez a mondta sok mindet megváltoztatott.
Az esküvőig nagyon szépen haladtam, rengeteget sportoltam és próbáltam többé-kevésbé a diétát is tartani. Sőt egyik ismerős javaslatára még a Béres Szelént is elkezdtem szedni (pedig az illatától is a hányinger kerülget) hogy a TSH-m ami véleményem szerint nem a legjobb (a doki szerint az is megfelelő) lejjebb menjen.
Jöttek az esküvői előkészületek és szinte minden elszállt egyik pillanatról a másikra, nem volt időm edzeni, a diétát sem tartottam már. Megfogadtam hogy az esküvő után visszaállok. De nem sikerül. Valahogy nem bírok felkelni kora reggel, hogy egyem, elfelejtkezem róla napközben. Megeszem amit megkívánok.
Nem jó ez így. Még 3,5 hét és kezdünk, és Én nem hogy egészségesebben élnék.... azt sem tartom amit eddig tartottam.
Tegnap újra rávettem magam a futásra, de csak 3 kör ment a 6 helyett. Rég nem futottam.
De muszáj lesz, mert ha ezen áll vagy bukik a fránya IR-en a leendő Picicsoda velünk maradása hát akkor frászt kapok.
Néha amikor eszembe jut a lelkiismeret furdalás gyötör. Mielőtt az intézetet felkerestük rengeteget olvasgattam a neten, vásároltam könyveket. És azóta mintha elvágták volna, nem jut eszembe a téma, pedig már évek óta ezt vártam, hogy végre Nekünk is legyen Babánk. És most hogy egyre közelebb kerülök a határidőhöz amikor esélyt kapunk nem érdekel.?
Hát mi lett Velem? Élem az életem intézem a dolgokat... de eszembe sem jut, hogy lelkileg vagy testileg felkészült legyek, a szervezetet megterhelő eseményre.
Ehelyett élvezem az életet, bográcsozni járunk a barátokkal, testvrételepülési találkozókon járok és borozgatok Velük Nem ébredek korán, mert az itthoni munka nem köt annyira. Nem takarítok annyit mint előtte (pedig már egy hete tervezem hogy a héten minek fogok neki). Ezek miatt a dolgok miatt érzem úgy, hogy nem is igazán Várom a csöppséget. Vagy talán igen, de a témát elengedtem teljesen, mostanra sikerült, a régi görcsös ragaszkodástól megszabadulni. A párom azt mondta tegnap éjjel, ha a szívem legmélyén nem szeretném akkor nem fog sikerülni. Próbálom ezt az érzést elhessegetni magamtól, de így hogy nem teszek meg mindent nagyon nehéz.

Kirándulások

Éppen csak elpakoltuk az esküvő utáni "romokat" kezdhettem újra pakolászni. Az úti cél Szlovákia Pilis község. Testvértelepülésünk hívta meg a Képviselő-testületet és annak hozzátartozóit valamint egy-két vendéget még. Így egy hosszú hétvégét töltöttünk Náluk. volt eszem-iszom dínom-dánom. Jól éreztük magunkat, egy kis nászútnak is beillett egy kis szállodaszobában kettecskén töltve az éjszakákat.
Hétfőn hazaérve kezdhettem Neki a mosásnak ugyanis Csütörtök hajnalbán már indultunk Erdélybe, szintén Testvér-települési találkozóra voltunk hivatalosak.
Az út hosszú volt és lenyűgöző, közel 12 órát utaztunk meg-megállva, de olyan csodálatos tájakon keresztül hogy néha tátva maradt a szám.
Megérkezve hihetetlen vendégszeretet fogadott Bennünket, nagyon finom kürtöskaláccsal és pálinkával. De mivel hosszú volt az út így vacsora után gyorsan elfoglaltuk szálláshelyünket.
Pénteken reggel korán keltünk mert kis csapatunk útnak indult Erdély szépségeit felfedezni. Végigjártuk a legszebb templomokat, a Csíksomlyói templomban van egy Mária szobor, ha a szobor lábát megsimítod kérésed, álmod valóra Válik.
Így kívántam Én is, de hogy mit az egyenlőre maradjon titok, és kaptam egy medált a Máriával másik oldalán pedig a Templom képével díszítve.
Azzal a mondattal, hogy "kívánságom váljon valóra. " Hát elsírtam magam.
A következő állomás a Békás szoros volt. Hihetetlen azoknak a szikláknak a mennyisége és nagysága melyek mellett elsétáltunk. Lenyűgöző látványt nyújtottak.
A gyilkos tó sem volt mindennapi bár az nem fogott meg annyira. 
A kirándulással annyira megcsúsztunk, hogy negyed tizenkettő volt mire visszaértünk a szállásra  a vacsorához a közös és ünnepi hétvége hivatalos megnyitójához. hajnalig tartott az élőzenés mulatság. Másnap is bővelkedtünk kalandokban. A településhez közeli Almási barlangot látogattuk meg, melyről tudni kell hogy nem épp egyszerűen megközelíthető. Traktorokon zötykölődtünk közel egy órát, szakadékok mellett haladva. Majd lengőhídon, mászva kapaszkodva jutottunk az első barlangig, kristálytiszta patakpart mellett. Ez így mind gyönyörű lett volna, ha nem szakad le az eső közvetlenül a tisztásra érkezésünk után. Kabát ugyan volt Nálunk de esőkabát nem, így jó szolgálatot tett a kukás zsák, melyből percek alatt esőkabát lett. így tettük meg az utat a Barlangig csuromvizesen elázva. Az esti vacsoránál, melyet a hegyhez közeli kis vikkendházak egyikében töltöttünk már fáztunk kellőképpen. (De eddig úgy néz ki megúsztuk megfázás és felfázás Nélkül)
A vasárnap már nem volt annyira erőltetett menet a kirándulások terén. Részt vettünk két szentmisén, utána egy közös ebéden, majd a pihenő következett az esti búcsúvacsoráig. Mely annyira jól sikeredett, hogy sikerült egy kis gyomorrontást összeszednem (Én gyanítom hogy a rengeteg káposzta melyet a 4 napban megettem volt a hunyó). Így a hétfő hazaút nem volt  a legkellemesebb számomra. De gyógyszerekkel kibírtam az utat, pláne hogy beszereztem Korondon és egy-két helyen némi apróságot a lakásba.
Hihetetlen energiával töltött fel ez a pár nap és az ottani emberek szeretete egyszerűsége.
És ami a legszebb az egészben, hogy állandóan gólyákkal találkoztunk, de nem eggyel hanem 5-6 egy helyen sétáltak,repültek vagy épp a fészkükben üldögéltek. Lehet hogy nyáron a gólyák Országa Erdély.
Talán nem volt véletlen.
Hazaérkezvén megkaptam a fotóstól a képeket, a kis házivideót a lakodalomról. Szép emlék mindkettő.
Most pedig belegondolva vészesen közeleg az augusztus, ideje felkészíteni magam a megpróbáltatásokra. Dolgozom itthon, és mellette a lakást is rendbe szeretném tenni az elkövetkező időszakban, hogy erre ne kelljen augusztusban gondolnom. Hogy kellő nyugodtsággal várjam, hogy a gólya hozzánk is megérkezzen.