Elmúlt

2013. mit is írhatnék? Visszagondolva voltak gyönyörű és meghitt pillanatok, és voltak borzasztó könnyekkel teli órák.
Január a kétségbeesés és az Intézetkeresés időszaka volt. Próbáltam feldolgozni, hogy természetes úton nem lehet kisbabám. A munkahelyem úgy döntött, hogy majd 3 év után megválik Tőlem.
Februárban kaptam időpontot az első konzultációra, és abban az időszakban indítottam a blogot, hogy könnyebb legyen és talán másokon is segít ha leírom a részleteket.
Március a kivizsgálások időszaka volt, és a döntéseké. Kell papír, de milyen!? (élettársi kapcsolat vagy házassági anyakönyvi kivonat) Valamint végleg "hazaköltöztem" munkahelyemről.
Áprilisban töltöttem azt a bizonyos XXX-et. Nem volt nagy ünneplés kicsi családi ebéd volt csupán.
Májusban végre eldöntöttük, hogy milyen is legyen a papír. Csináljuk meg a várva várt  esküvőt. Először, csak nagyon szűk családi körben gondolkodtunk.
 Végül álmaim, váltak valóra azzal, hogy fehér ruhát ölthettem, és azok előtt mondhattam ki az igent kik nagyon fontosak számunkra.
Az idő rövid volt, de mivel már évek óta arra készültem, nem volt nehéz összeállítani sem a menüt, sem a díszítés sémáját. Mindent magunknak intéztünk, a szülőtől nem kértünk segítséget.

Júniusban volt a nagy nap. Minden szépen alakult, voltak kisebb-nagyobb bonyodalmak, de minden orvosolható volt. Végre férjes asszony lettem.
Július a felkészülés időszaka volt, próbáltam lelkiekben felkészülni a Rám/Ránk váró megpróbáltatásokra a lombik kapcsán.
Augusztusban végre eljött az idő, hogy a sok-sok érett petesejtből, és aztán a szépen fejlett 4 embrióból 1-et visszakapjak. Nagyon biztattak, minden jól alakult az elején, de szomorú véget ért. Nem sikerült. Próbáltam talpra állni,de egyedül nem ment. Sokat segítettek a Családtagok, a közben jó kis csapattá összeverődött Blogos lányok.
Szeptemberben rászántam magam és egy más irányzat felé nyitottam.
 Elmentem kineziológushoz, bár hozzá már többet nem kellett visszamennem, de ajánlott egy készítményt, melyet akkor még nem használtam. Egyrészt az ára miatt másrészt akkor jött "divatba", és úgy gondoltam ez csak egy újabb MLM-es rendszer és nem fog  használni... és az utazás itt vette kezdetét.
Októberben, egy baráti beszélgetés alkalmával említettem az akkor már 7. hónapban levő Barátunk Feleségének, hogy mi a problémánk, miért is nem jön a Baba Nálunk, erre mondta, hogy Ő is ezekkel küzdött éveken keresztül. Járt az ország egyik legjobb Endometriózis kezelő központjába, de hiába.Most viszont 7 hónapos terhes, természetes úton. És ebben sokat segített Neki   a Férjének a Testvére aki Természetgyógyász. Nem is rendel messze Tőlünk, miért nem kérem ki a véleményét azzal a készítménnyel kapcsolatosan melyet a kineziológus ajánlott.   Ez vezetett el a Természetgyógyászhoz, ahová  a mai napig járok.
Kaptam is időpontot hozzá és kezdetét vette az utazás, a gyógyulás felé. Hihetetlen akaraterővel tartottam be az általa tanácsolt dolgokat, a diétákat. Az elején nem volt könnyű, de egy Picicsodáért végigcsinálom.
Novemberben, a következő találkozó alkalmával már szemmel láthatóan javultak az eredményeim, sőt a cukorterhelés eredményeim is jobbak lettek mint a gyógyszerrel. Jobban éreztem magam, energikusabbnak, s így továbbléphettünk a kezelés következő lépcsőfokára. A lombik csak néha-néha került szóba. Végre tudok úgy aludni, hogy nem ezen jár az agyam. Eljártam/Eljárok jógázni egy jó kis csoportba, tornáztam itthon és agy-kontrolloztam.
Közben szerveztem egy Iskolai jótékonysági bált, mely egész jól sikerült. Elkezdem horgolni csillagokat a Karácsonyfára, és elkezdtem a készülődést is.
Decemberben sem tétlenkedtem, a Karácsonyi nagytakarítást már jó előre beterveztem és kiviteleztem. A természetgyógyász megdicsért és ajándékötlettel is szolgált a Páromnak mit vegyen karácsonyra Nekem. Mely nem volt más mint az a készítmény melyet anno a Kineziológus is javasolt. De előtte úgy gondolta a  rendbe kell tenni bizonyos dolgokat, ki kell méregteleníteni a szervezetet, mielőtt ezt a készítményt alkalmazzuk. S minden nap megiszom egy pohárkával ebből a készítményből. Remélem  látom majd a javuló tendenciát. A lombik kapcsán azt tanácsolta a Doktornő, hogy vágjunk Bele ha szeretnénk, Ő nem látja akadályát. De nagyon hisz a természet gyógyító erejében.  S hogy mennyire véletlen egybeesés, de
E közben kaptam egy ajánlatot, hogy tanítsak itthon március közepéig. Így úgy döntöttem, hogy a Lombikot biztos hogy addig halasztjuk. S mivel az még 3 hónap akármi is megtörténhet.
A karácsony szépen elmúlt, nem sokat voltunk itthon kettesben, végigjártuk a Családot. De gondolom ez majd megváltozik ha már lesz Picicsodánk.
A szilvesztert is munkával töltöttük. Megrendeztük a Falu szilveszteri buliját. Nagyon jól sikerült több, mint 60 embert láttunk Vendégül (persze belépődíj ellenében), a helyi iskola ebédlőjében. A zenekar fergeteges hangulatot csinált. A teremdíszítés szuper lett, a vacsora és a Rozscipóban tálalt lencse isteni volt, (Anyósom segédletének köszönhetően). Mindenki csak dícsérte az egész rendezvényt. Így átdolgoztuk magunkat az Újévbe. De nagyon élveztem a pörgést. Elseje a "romeltakarítással" telt, így Nekünk pihenésre a tegnapi nap jutott.
Ma pedig már ismét pörgés volt reggel: szétszedtük a Falu karácsonyfáját, a Betlehemet, kitakarítottam a lakást, hogy a hétvége szabad legyen. Holnaptól pedig készülök, hogy  a jövő héten új tananyaggal örvendeztessem meg tanulóimat.
A 2013-as évet másképp is lezártam. Nagyon reménykedtem ebben a ciklusban, mivel furcsa szurkálásokat éreztem  a petefészkeim környékén, pé. után. Bár Baba nem lett a dologból ,de minimális pecsételéssel (szinte alig észrevehetően) 31-én meglátogatott a mikulás. Lezártam.
Végre újult erővel mentem át 2014-be mely remélem a Mi Évünk Lesz.
És ha Jövőre írom ezt az összefoglalót már egy igazi kis Családról is szeretnék beszámolni Benne.