Keserédes napok

Köszönöm Mindenkinek a kérdést a drukkolást. Annyira jól esik, hogy ismeretlenül is vannak emberek akik tartják benned a Reményt, és buzdítanak, és néha erőt adnak.
De sajnos két napja már nem látok a teszteken semmit. Még egy halovány reménysugarat sem. Talán a teszt nem volt jó, talán a szervezetem gondolja úgy nem áll még készen egy Kisember befogadására. Nem tudom.
Menzeszem persze nincs még a hőm is hol így-hol úgy, mivel nem tudom pontosan pé. időpontját. Tegnap már nem éreztem azt a húzó érzést odalent amit előtte napokig.
Igy telnek a napok, keserédesen.
Tegnap haloween party volt az iskolában a diákoknak. Megannyi jelez , mosolygós, sikítozós első-osztályosok vettek körül. Festettem az arcukat, kinek pókot, kinek bogarat. Jó volt köztük lenni, olyankor elterelődnek a gondolataim. De aztán hazajövök és kezdődik elölről.
Ehhez talán hozzájárult, hogy a héten egyedül voltam itthon. A párom munkaúton volt. Igaz hétvégére hazajött, de hétfőn megy újra.  Persze próbálok Én mindenfélét kitalálni magamnak, a jövő hét sem lesz jövés-menéstől mentes. Szombaton jótékonysági bálozunk, Én vagyok az egyik főszervező. De most nem várom úgy mint rég, nem hoz lázba a szervezés, az élőzene, a vacsora, a csini ruha..bár remélem ez elmúlik addigra.
Szóval vagyok, néha még reménykedem, de a teszteket látva abban hogy Baba legyen már nem hiszek ebben a ciklusban.