Az elmúlt napokban nem történt semmi különös. Egyszerűen csak telnek a napok. A barnázás megijesztett a múlt héten ezért igyekeztem sokat pihenni és feküdni. Ami nem nehéz mert délutánonként olyan álmosság jön Rám, mint még soha. De hál az égnek már 4-5. napja nincs ilyen barnázós tünetem.
Itthon lazára vettem a figurát, tulajdonképpen ezt sem nehéz betartani, mert nincs kedvem semmilyen házimunkához. A vasalást is 3 napig halogattam. Minden nap összepakolok amit nagyon muszáj, ha kell felmosom a folyosót és fürdőt, de mást a héten még nem igazán csináltam. Megvár Engem és a Párom. Mert kértem, hogy hétvégén segítsen be egy kicsit, vagy legalábbis legyen a közelemben amíg Én teszek-veszek. A teraszt is rendbe kellene tennem egy kicsit, már egész jó idő van ahhoz, hogy a muskátlikat kitegyem, de előtte be kell hordani a téli helyükről és rendberakni a töveket. Ehhez pedig kell a Párom segítsége.
Tüneteket nem sokat észlelek a mai napig, bár a reggeli savval a torkomban küzdök kb. 11-12 óráig. Aztán meg mint akit elvágtak. Erre nem tudom mit kellene kitalálnom, hogy jobb legyen. Bár azt olvastam, hogy a hagymát kerülni kellene, Én meg mostanában mindent hagymával szeretnék enni.
Holnap még vár rám a vérvételek hada, hogy a leleteim elkészüljenek mire mennem kell az orvoshoz. Már várom, hogy lássam és megnyugodhassak, hogy Manóval minden rendben.
Olvasni még nem sokat olvastam szakirodalmat, majd talán a következő uh. után jobban belevetem magam a könyvek hadába. Barátnőmtől kaptam már kölcsön könyveket.
A nadrágjaim egy részét sem tudom evés után már magamon elviselni begombolt állapotban, úgyhogy lassan búcsút kell mondanom a farmeroknak.
De hát ez igazán nem nagy áldozat Picicsodáért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése