Ruhamustra

  

A Hétvége megint eltelt gyorsan... a szombati nap a focié volt. Reggel már korán keltünk, mert a Párom ment pályát festeni, Én meg megígértem az Ifinek amiért segítette füvet vágni és gondoskodni annak a pályáról való eltakarításáról, hogy sütök Nekik valami finomat.
Így belevetettem magam a muffin sütés rejtelmeibe. Azt mondták jól sikerült.
A mai nap  szintén korán keltünk, olyanok voltunk mint egy mosott valami, mert a tegnap esti Foci utáni beszélgetős est kissé hosszúra sikeredett. De ügyesen és fitten indultunk útnak a Piacra, ahol a Család többi tagjával először a palántázni valókat vettük górcső alá,  s miután ezzel készen voltunk jöhetett a Ruhamustra.
Ugyanis megvan az időpontunk a polgári esküvőre . Bő  egy hónap van hátra a jeles napig, és Én még nem tudom milyen ruhám legyen.
 Bár mindig habos-babos Sissy-s ruháról álmodtam templomi esküvővel, gyöngyörű fehér székszoknyás virággömbös teremdíszítéssel.Talán eljön egyszer az is, ahol a Picicsodánk lehet a gyűrűhordozó.
Így két napja már a netet bújom a megfelelő ruha ügyben.Úgy néz ki fehér nem lesz, a menta és a barack-rózsaszín között vacilálok. Hosszút szeretnék, legalábbis eddig azok tetszenek.
Sajnos az elmondottakkal ellentétben a Piacon nem találtam megfelelőt még fazonban sem. Pedig kerestem bőszen, a párom kitartó kísérete mellett.  Így marad záros határidőn belül a Mango ahol ugyanis a netet pásztázva álomszép ruhákat találtam.

 
Nem lesz szokványos, (és nem szeretnék méregdrága ruhát sem) ahogyan maga az esküvő sem. A legközelebbi barátokat és rokonokat hívjuk (50 fő), a szertartás után pedig egy borgácsozós, grillezős partyt adunk számukra. Nem igazán bánom, ezért lesz különleges.

De egyre jobban hajlok a zöld szín felé. Egy egyszerű Audrey Hepburn-os firzurával talán egy orchideával a hajamban. Most egy pár napig ez a téma lesz porondon az biztos, a hétvégén pedig újra belevetem magam a ruhamustrába a Fővárosban.

Nyűgösség

Túl vagyok egy újabb angol órán. De ez a mai talán az eddiginél is fárasztóbb volt. Nem azért mert olyan nehéz anyagot vettünk.. nyűgös voltam.
Egész délelőtt várakoztam az orvosnál, hogy végre megnézze mik  azok a pöttyök melyek már napok óta nem hagynak nyugodtan viszketnek, de diagnózis még nincs. Kipróbálunk egy krémet és ha nem válik be irány a bőrgyógyász.
Közben kaptam beutalót laborba, mert a lábamon egyre többet jelennek meg lilás foltok. Mintha állandóan ütném-vágnám magam. Ésss sikerült rábeszélnem a dokinőt hogy adjon cukorterhelésre beutaló. Na ez nem szokott simán menni, mert Ő háziorvos révén inzulinra beutalót nem tud adni. És abban a kórházban ahova Ő szokott vv-re beutalni inzulint nem tudnak nézni... de a másik kórházba, ahova szoktam menni az MM-es vérvételeket intézni, ott a labor magánvérvételek is bonyolít, és így "csak" az inzulin vérvételért kell fizetnem a cukor terhelésért nem. Már ez is haladás. Eddig mindig fizettem mindkettőért, mert ugye az MM kéri a vérvételeket, de beutalókat nem ad, csináltass magánban.. még jó hogy Ők is a Centr..labbal vannak kapcsolatban és hozzánk közel is van ilyen labor, így nem kell ezért külön Pestre mennem.
Szerencsére nem sokat kellett győzködnöm, mert tudja hogy gyogyit szedek, és hogy lombikra készülünk. Kérdezte is hogy mikor lesz a "nagymenet". Én meg mondtam, hogy  a lombikhoz szeretném megnézetni hogy is állunk most. Nem ellenkezett.
Így a napokban a rendelőkben fogom tölteni délelőttjeimet. Bár ez a jövő hétre fog tolódni azt hiszem, vagy esetleg az egyik vv péntekre. Holnap mennék Bp-re a párommal, kicsit szétnézni, vásárolni ezt-azt.
Most pedig semmihez semmi kedvem, így eldöntöttük, hogy vacsorára pizza lesz és késsz. Már alig várom hogy párom hazaérjen és rendelhessem az adagot!:)

Mindenes

Már hetek óta nem írtam... pedig sokszor összeszedtem a gondolataimat, hogy na majd most, de mindig jött valami ami miatt elmaradt.
Az elmúlt napok-hetek teltek gyorsan, volt elfoglaltságom bőven. Attól függetlenül, hogy még mindig nem dolgozom effektíve nem sokat voltam itthon.
A jó idő beköszöntével jöttek az elmaradt kerti munkálatok, sikerült megint, azt hiszem sikeresen megmetszeni a gyümölcsfákat. Kiolvastam az "okoskönyvemből" melyet tavaly szereztem be első metszésem után, hogyan kell az epret gondozni. Hát azt is kitakargattam a meleg földlabda alól, s ha már meleg és tűz a nap persze hogy Én is megégtem kicsikét, de szerencsére a bőröm olyan jól tűri hogy mostanra már szép barna lettem.


Az angollal is jól haladok a múlt héten írt tesztem majdnem 100%-ra sikeredett. Egyre jobb a csapat összhangja, és az órák hangulata.

A sportot sem hanyagolom e közben, mert járok zumbázni és heti rendszerességgel futni, egyre jobban megy, és azt veszem észre hogy vannak izmaim mind a vádlimat mind a combomat illetően, egyre jobban látszik az eredmény.
Annál is inkább mert a héten elkértem a család vércukormérő készülékét, és szorgalmasan méricskélek éhgyomorra, és ebéd után két órával. Meglepően jó értékeket kapok.

Ami pedig az elmúlt hetek legjobb eseménye volt, hogy végre találkoztam barátnőmmel, az Egyetem ideje alatt ismerkedtünk meg, végig szobatársak voltunk 5 évig, és jóban-rosszban mint az igaz barátok. A távolság (40 km) és az elfoglaltságok azonban ritkán teszik lehetővé hogy találkozzunk. De  már régen elterveztük hogy össze kellene futnunk. Hiszen két hónap múlva férjhez megy és egy csomó megbeszélnivaló akadt az esküvővel kapcsolatosan. Imádok esküvői tervezésbe csöppenni, és Én magam is tervezni ötleteket adni. (amennyi magazinom már itthon van nem is csodálom, 2006 óta az összes Esküvői Divat magazin és e mellett más Nők lapja esküvő magazin is a polcomon sorakozik)
Szóval három órán keresztül megtárgyaltuk az esküvő minden fontos részletét, persze mellette ettünk, fagyiztunk... nagyon hiányzott már. Teljesen feltöltődtem.
De egy esküvő nem esküvő a nyáron, bár a két évvel ezelőtti 4 esküvőt 3 hónap alatt nem übereli, de az idén nyárra is esik kettő. És ezenkívül  a sajátunk. :)
A nyár mindig pörgős számunkra, ilyenkor jönnek a baráti találkozások a közös programok, Pünkösdi hétvégére is utazunk. Amit persze nem bánok, hiszen egyre gyorsabban telik az idő és közeledik augusztus a Mi Hónapunk amikor Picicsoda beköltözik és reményeink szerint Velünk is marad.

Így telnek napjaim, Mindenfélével tele, s közben szorgalmasan olvasva kis blogtársaságunk mindennapi történeteit.(remélem a találkán Én is ott tudok lenni)

Idő hiány

Már több mint egy hete nem írtam... nem tudom másra fogni mint az idő hiányra melytől mostanság "szenvedek".
Annyi minden összejött az utóbbi időben, hogy nem volt sem kedvem sem erőm írogatni.
A múlt héten próbamunkán voltam, reggel mentem, és az angol miatt sajna este 8-ra értem haza. Minden erőmet kivették azok a hétköznapok.
Azt már  leszűrtem a múlt hét eseményeiből hogy nem ez lesz álmaim munkahelye. Baj, ha korábban érkezel mint pontban 8 óra, de azért ne állj fel az asztal mellől pontban 16-kor.
A munka szellemileg egyáltalán nem megerőltető de fizikailag annál inkább. Több stóc iratot kell emelgetni polcról le-polcra fel.. amíg a több száz érkező iratot be nem iktatod és rakod a helyére.
De most úgy érzem, hogy nem lesz lelkiismeret furdalásom augusztusban ha a lombik miatt és a terhesség miatt TB szabadságra megyek. Bár hogy megkapom-e a munkát ,majd jövőhéten kiderül, ugyanis mást is próba munkáztatnak és majd döntenek.
E mellett egyre többet vállalunk a helyi focicsapatban. A párom kapus, és e mellett próbálja az egyesület életét egyengetni. Próbálok mellette állni és segíteni Neki,  mikor nem angolozom, hát a Pályán vagyunk. Ha nem épp a foci miatt akkor futok. Mert itt a jó idő és lehet az elkezdett tervet továbbvinni.
Annál is inkább mert közel 3 hónap van hátra a Picicsoda beköltözéséig, addigra mindennek készen kell állnia.
Bár nem bánom a pörgést mert így eltelnek az itthon töltött hétköznapok, és hasznosnak érzem magam. De ez az időhiány már megszűnhetne végre mint a téli hideg idő.

Ünnep-Napok 2

Hát betöltöttem...  Először nagyon nehezemre esett kimondani hány éves is lettem.
Megborzongva gondoltam bele, hogy talán leéltem életem felét..
Rengeteget gondolkodtam, emlékeztem. Felidéztem gyermekkorom legszebb emlékeit, a nyarakat a Nagymamánál, az utcabeli gyerekek játékos- sokszor vigasztaló pillanatait.
Elmúlt egy korszak, melyet próbálok lezárni magamban. Már nem az a Kislány vagyok, akinek annak idején hamar fel kellett  nőnie, kinek ott kellett hagynia barátokat, családtagokat, emlékeket, egy családi tragédia kapcsán.  Megerősödtem. A sors akarta így, hogy a sok megpróbáltatás után rátaláljak a Boldogságra. Hogy olyan emberekkel vessen össze a sors kiknek nagyon sokat köszönhetek, mély barátságokat, emlékezetes születésnapot (25.).
Nélkülük nem lenne szép az eltelt 30 év. Nem lennének emlékek, melyeket majd évek múlva továbbadva, és mesélve jót derülünk rajtuk.
Ünnepeltünk csendben, összebújva, majd a barátokkal pezsgőt bontva.
Annál is inkább ünnep volt a nap számomra, hiszen az az Orchideám melyet 5 évvel ezelőtt kaptam és akkor virágzott utoljára, most úgy látszik újra hajtást hoz.
Megérett az idő a változásra, melyet a virágaim is megéreznek. Remélem ez az év csupa jó változást hoz Életünkbe.

Ünnep-Napok 1.

Az elmúlt időszak a Húsvétra való felkészüléssel telt. A hét elején betegségből lábadozva, és ahogyan az időjárás engedte sikerült a tavaszi "nagytakarítást" kiviteleznem.   Szépen beosztva két nap alatt végeztem a lakással, egész jó időt futottam, máskor ez egy nap alatt sikerül. A takarítás végén a lakást felöltöztettem Húsvéti díszbe annál is inkább, mert a Horgolási tudományom már annyit fejlődött hogy az általam horgolt kis tojások díszítik a Kapott, és általam szedett szentelt Barkaágakat.
Hétvége felé közeledve elfogott valami izgalom, hogy nem tudom még mit sütök, nem vettem apró tojásokat a Locsolkodóimnak...  Mert hagyomány ide-oda, hiába kinőttünk már bizonyos időszakból azért még reggelente megkapom a vizesébresztőt,és a Barátok Kisgyermekei is megöntöznek, hogy el ne hervadozzak.
A sütemények terén nem igazán voltam kreatív az idén. Bár lett először sütött iszonyat finom diós-csokoládés  tallérom( a Párom kedvéért), zebrás piskótám, és sajtos kiflikém.
S mindezt tetőzte a hihetetlenül finomra sikeredett sonka főzés. Mert amióta egyedül kivitelezem a Húsvéti menüt még nem sikerült jó sonkát főznöm. De a vasárnapi ebéd alkalmával, amit a Nagymamánál fogyasztottunk, tippjeit meghallgatva és megfogadva tanácsát, hazaérkezvén majd 5 órán keresztül nagyon lassan főztem, és a saját levében hagytam egy egész éjszakát kihűlni.
A mai nap reggelén pedig, frissen és üdén a kapott hidegvizes locsolást követően, tökéletesen lehetett szeletelni apró finom nyusziformás szendvicseket gyártva belőle a Locsolóimnak. Mire a locsolkodás véget ért, kellően illatos lettem a sokféle kölnitől, a nap is kisütött végre. Kicsit sétáltunk a Napfényben meglátogatva és megöntözve a Család Női tagjait, majd ismerősöknél befejezvén az Ünnepet hazaértünk.
Szép lezárása volt ez a mai nap egy időszaknak.
Holnap Új Nap kezdődik, egy évvel öregebb leszek, egy időszakot lezárok és egy újat kezdek.

Csak nyugodtan

Már napok óta bujkál bennem a betegség. Először azt hittem gyorsan túl leszek rajta, mert erős vagyok ezerrel eszem a vitaminokat, az általam készített csírákat. De ma be kellett látnom, hogy kezd erősebb lenni mint Én vagyok. Fázom.. egyre náthásabb vagyok.. fekszem... melyhez a rossz időjárás is hozzájárul.
Pedig  szépen elterveztem hogyan fogok a héten minden nap más-más zugot a lakásban kitakarítani és várni a Húsvétot, a tavaszt. Különösen azért mert hétvégén Szülinapozok/Szülinapozunk, és mivel a Család messzebbről jön ezért jó lett volna ezt hétvégén napsütések közepette a kertben ünnepelni.
De helyette amint láttam az előrejelzést a lakás és a csapadékos idő marad.
Így a terveim egy része is bedőlni látszik.  De nem baj, majd készen lesz akkor, ha jön a jobb idő, nem fogom felidegesíteni magam. Hiszen az orvos is azt mondta no Stressz.. próbálkozom több-kevesebb sikerrel  nem felidegesíteni magam dolgokon. Majd készen lesz, majd meglesz helyettem nem fogja senki megcsinálni, nem fogja senki számon kérni hogy mit miért nem csináltam, legfeljebb a párom de Őt meg annyira nem érdekli.
Az már inkább, hogy mi lesz a Húsvéti asztalon a sonka és a tojás mellett. Erre keresek ötleteket, főleg  a Paleolit szakácskönyvekből. Kaptam is elérhetőségeket a lányoktól, külön köszönöm. Jó kis csapat jön össze úgy látom mind hasonló cipőben járunk, ki-ki már túl egy-két megpróbáltatáson. De a remény kiolthatatlan, és a lendület mellyel belevetjük magunkat egy-egy kezelés rejtelmeibe. Bár sokan már nem gyermekcipőben járnak mint Én, de remélem az idén Mindenkinek sikerül egy álom Határidővel.