Második felvonás

Ma végre oda jutottam, hogy van "energiám" leülni a gép elé és összeszedni az elmúlt hetek eseményeit.
Sok minden történt, ami remélem pozitív változást hoz az életünkbe.
Október közepén kiutaztam a párom után Németországba, hogy együtt legyünk majd két hét távolléte után. Sajnos a kinttartózkodás alatt náthás lett ami beárnyékolta a munka és a szabadidő nagy részét. De így is boldog voltam mert együtt voltunk. S közben elmesélete, hogy ajánlottak egy állást Nekem a helyi hivatalban, egy hely megüresedett s rám gondoltak. Töprengtem rajta nagyon sokat elvállaljam-e. Napi 8 óra, egyenlőre csak februárig. Kultúrális munkatársi körbe kell Nekik valaki, aki a helyi rendezvényeket lebonyolítja, keresi a lehetőséget mivel lehet a Település embereit a kultúra irányába terelni. S végül elvállaltam, lesz ami lesz alapon,( bár közöltem, hogy Nekem december közepéig iskola van és eszem ágában sincs felhagyni Vele mert élvezem és sokat ad lelkileg) végül is helyben van, testhezálló a feladat, mert imádok szervezkedni, ismerek mindenkit. Így hát egy hét a bejelentésekkel, orvosi vizsgálatokkal telt, s November első hetében kezdhettem is. Nem mondom hogy nem furcsa, hogy újra rend szerint kell élnem az életem, ami az elmúlt három évről nem volt elmondható. Akkor és azt csináltam amit akartam, szinte minden hobby s egyéb más teendők belefértek a mindennapjaimba.
Ezzel párhuzamosan, csak, hogy ne legyen olyan egyszerű a vérvételek is elkezdődtek a februári lombik induláshoz. Várom az eredményeket, remélem jók lesznek, bár a pajzsmirigyben nem vagyok olyan biztos.. ugye a hízás elég látványos mostanság, főleg hogy melltartóból is nagyobbat kellett vennem mert kissé megnőttek B-ről C-re váltottam.
De tetszik, hogy látványos a különbség.
A munkát lassan megszokom, bár minden nap végére nagyon fáradt vagyok. Most az ünnepek közeledtével megnövekszik a teendők száma, mert lesz ám karácsonyi kreatív nap, lesz egy fenyőállítás műsorokkal, forralt borral... s közben itthon is várnak az előkészületi teendők. Szeretnék szép  meghitt nyugodt ünnepeket, a horgolt angyalok csillagok darabszáma növekszik, s lassan az adventi sütemények előkészületei is elkezdődnek.

Töltődés

Az elmúlt egy-két hét gyorsan telt, pótoltam olyan dolgokat melyeket már rég szerettem volna megtenni. Készültünk Párom utazására, amiért most nagyon irigylem, ahol van, meleg országban csodaszép tájak között.
Végre kitakarítottam egy tárolóhelyiségünket, s az így megüresedett helyre tudtam tenni a lakásban jelenleg nem használt dolgainkat. Több lett a hely odafent. Kidobtam régóta halogatott magazinokat, elajándékoztam ruhákat. Szóval sok olyan dologtól megszabadultam, melytől már rég kellett volna.
Voltam egy régi egyetemi Barátnál Babát látogatni. Hihetetlen feltöltött az a vasárnapi nap. Olyanok mint régen, a nevetésük, a humoruk, pedig már lassan egy éve felelősségteljes szülők. Egy nagyon szép hatalmas hajú vidám kisfiú szülei.
A pici végig az én karjaimban játszott, mosolygott, ficánkolt...s mi órákon keresztül csak beszélgettünk. Hiányzott már nagyon, hiányoznak azok a beszélgetős évek. Hogy mindig volt Valaki aki meghallgatott a mindennapokban, hogy bármit elmondhattál Neki/Nekik.
De amióta az útjaink az egyetemről elváltak, s Mindenki megtalálta a maga számítását, berendezte új életét, lassan elkopnak a találkozások, a beszélgetések. De azért szerencsére van egy-két ember akivel ha ritkán találkozunk is tudunk egymásról, a fontosabb eseményekről, s együtt izgulunk végig mindent.
Horgolok most nagyiparban, már karácsonyra készülődve, s most egy pulóver horgolásába fogok, ha hétfőn (azaz holnap) megérkezik a fonalam. Vettem Német magazint, abban találtam szuper mintát, azt fogom meghorgolni, Karácsonyig szeretném.
A héten tanulnom is kell, mert két hét múlva köztes vizsga a  masszőriskolában. Azt is élvezem, a legutóbbi alkalom hihetetlen jó volt, már nyitottabb volt a társaság, mentek a masszőrfogások. S élveztem ha engem masszíroztak.
A héten beszéltem az Intézettel újfent, gondoltam megosztom Velük, hogy ahogy F. doki gondolta a novemberi-decemberi programot az úgy Nekünk nem fog menni.
S megkaptam a telefon végén kedvenc dokimat S. dokit, az a végtelen nyugalom, kedvesség ami árad belőle.. s közölte, hogy Ő anno amikor Nála voltam ( s ugye Ő látta először spontán terhességem, Vele osztottam meg először mint orvossal) tett széljegyzetet dátummal a papírjaimra. S így nincs akadálya a tb-s lombiknak, s felvesz 2016 februárjára. De szeretné kérni, hogy novemberben vagy decemberben menjek mert nagyon régiek a vizsgálati papírjaim, meg kell ismételni az összes vérvételt.. hogy a kezeléshez friss adataink legyenek.
Boldog vagyok egyrészt, hogy mégis van lelkiismeretük, hogy nem váratnak egy régi pacienst másfél évig.. hogy kapunk egy új lehetőséget ezen részről is. S úgy gondolom az nincs sem túl korán sem túl későn.
Addig pedig bármit hozhat az élet. Most újra nyugodtnak érzem magam, megérkeztek az ayurvedas étrend kiegészítőim, azokat szedem. Tegnap nem csábultam el Bp-en hogy egyek olyan ételt mely nem való Nekem.
Ehhez a nyugodtsághoz, lelki töltődéshez hozzátartozik, hogy sokat segít a Vár rád a Baba program.. a beszélgetések, a kapott házi feladatok segítenek megérteni feldolgozni a dolgokat.  Az iskola, a horgolás is leköti a gondolataimat.
Híztam további egy kilót, s lassan elérem az álom 50 kg-os súlyt.. (jó bár még mindig nem tudom mitől van ez a hízás, talán a vv. majd segít rávilágítani) visszatérek a reggeli aviva tornához. S próbálom szépen látni a mindennapokat. Négy nap múlva utazom Én is a párom után, végre együtt leszünk még ha az munka is lesz. Aztán pedig lassan jönnek az ünnepek.

Írás kedvetlenség

Rég írtam már, valahogy nem volt kedvem időm. Szeretem ezt a blogot, de egyre kevesebbszer akaródzik írni. Talán azért mert tele van emlékekkel.
Egyre több blogtársam dönt úgy hogy nem írja nem folytatja tovább. Nem azért mert megbántották Őket, hanem azért mert legtöbbször a sok kudarcra emlékezteti Őket és arra, hogy miért indította anno nagy lelkesedéssel, s az adott tervből nem sok pozitív élmény származott.
Persze vannak olyan Lányok is akiknek csudiszép sikertörténeteikről, és a már családdá nőtt mindennapjairól olvashatunk.
Szeretem olvasni mindennapjaikat, Velük együtt izgulni a siker érdekében. Mint egy nagy család, lassan olyanok vagyunk együtt.
Az elmúlt napokban nem sok dolog történt Velünk. Továbbléptem a témában, egyenlőre nincs több lombikos próbálkozás, ebben az évben biztosan nem. S a jövőt sem tudom még. Nem tudom lenne e értelme váltani, vagy kivárni a következő több mint egy évet a várólistán.
A szervezetem tudatta már hogy képes vagyok természetes úton Babát várni. Ezt az időt kellene kivárnom, hogy újra úgy gondolja hogy képessé tesz rá.
Voltam ismét természet gyógyásznál, a be nem tartott diétának megvannak a Tünetei.. elég rossz energia szint.. gyomorfájás egyebek.
Vissza kell állnom tudom, és rajta vagyok a dolgon, nem a Baba miatt, hanem magam miatt a lelkiismeretem és a közérzetem miatt.
Van egy program amibe szintén részt veszek, a lelkileg elfojtott dolgokat segítenek helyrerakni, nem pszichológusok, de talán ha kibeszélem magamból segít feldolgozni a miérteket.
Jól vagyok félre ne értsétek, nem vagyok depressziós, de úgy érzem ez most kell Nekem.
Járok masszőriskolába hihetetlen élvezem a gyakorlati órákat. Az elméletet tanulni kell keményen de nem bánom.
Horgolok, már két mellényem készen van, s hogy ne legyen egyszerű német nyelvű magazinokat vettem, melyekből ugye csak úgy tudok az elején horgolni, ha  a leírásokat lefordítom. Így gyakorlok is. A jövő hét közepétől megint egyedül leszek itthon, egy hétig, a Párom utazik, de okt. végén 4 napra Én is csatlakozom hozzá.
Síelést is tervezünk jövő február körül, már kezdem keresgélni a helyeket, mert oly kevés mindent láttunk még, amíg ketten vagyunk addig van lehetőségünk megtenni sok mindent.
Várom a téli hónapokat most nagyon, olyan megnyugtató a légkör olyankor, itt bent a szobában meleg, gyertyák.. romantika remélem kint hóesés várható majd. S a kanapén összekucorodva nézzük a kedvenc filmjeinket hétvégente. De addig van még tennivaló.

Eredmény

Negatív.. a hcg csupán 0,91 lett.
F. doktor leállított az utrogestanról, már nincs értelme tovább bombázni a szervezetet a hormonnal. Most majd megjön valamikor. S hogy letörtem-e talán igen. Hiszen minden egyes kudarc, valahol a női mivoltomat /mivoltunkat kérdőjelezi meg. Az emberlánya reménykedik, bizakodik a biztató jelek láttán, aztán koppan egyet. S magyarázat az nincs. Nem lehet tudni a miérteket.
Ma újra kellett hívnom az Intézetet, hogy mi van azzal a várólistával. Azt mondta a doktor Úr megpróbálják a lehetetlent, ha készen állunk rá, akkár a következő (azaz a novemberi) ciklusban kezdhetünk egy új stimus lombikot felépíteni. Viszont mivel volt egy kis gubanc a várólistánkkal, s eredetileg jövő év novembere lenne a következő lehetőségünk az irtó messze van.. ezért ha úgy döntünk hogy megyünk még ebben az évben próbálja tb-s alapon. de nem tudja garantálni. Az viszont csak a program közben derül ki.. ha nem megy tb-en akkor ki kell fizetnünk a magánlombik árát. Azt nem kérdeztem konkrétan mennyi, a honlapon vannak árak.. jobb esetben 300+a gyógyszerek tehát olyan 400.000- nál megáll.
Ezt nem tudom hogyan tudjuk bevállalni, ill. szeretnénk-e bevállalni. Vagy hagyni ezt az évet a természetnek, s meglátjuk hogyan alakul.
Az iskola most tetszik, majd a következő képzés alkalmával jobb rálátást kapok a testalkatokra.. s arra hogy Nekem milyen élelmiszerek, s egyéb napi rutinok tudnának segíteni.
Gondolkodom nagyon a Gyuribácsi féle  Babaváró gyógytea keveréken, talán az is erősít egy kicsit mindkettőnket.
Nincsenek most nagy tervek, egyenlőre próbálom feldolgozni az újabb sikertelenséget.
Remélem mihamarabb sikerül.

ET+12 Talán

Talán más is látja amit Én.. a tegnapihoz képest talán picit erősödött.. de félek, a hivatalos nap csütörtök.. De boldog lennék!!

Napok

A múlt hét második fele és a hétvége mozgalmasra sikeredett. A lakodalom szépen lezajlott. Az idő szombatra csodaszép lett, ezért úgy döntöttem nadrág helyett szoknyában, harisnyában, derékmelegítőben (persze a ruha alatt) megyek az esküvőre s majd utána  a vacsoránál átöltözöm. S majd a vacsora után hazajövök.

Hát ahogy telt múlt az idő, nem jöttem a vacsora után haza, mivel a párom volt felkérve tréfás (bak) menyasszonynak gondoltam segítek Neki s megnézem a "műsorát".

Vacsoráig sokat ültem, pihentem, két párnával a fenekem alatt. Nagyon finom ételeket ettünk, s a sütemények is isteniek voltak. Vacsi után átöltöztem nadrágba s melegebb ruhába.

A vacsora helyszíne belső tér volt, viszonylag meleg, de a tánctér s a bár pult kint volt lényegében a szabad ég alatt, egy tetőszerű valami volt csak felettünk.. nem tartózkodtam kint, sokat, csak ha valami műsor volt. 

S történt hogy a vőlegény felkért táncolni, de mondtam hogy csak light-osan megyek. De mivel nem volt épp a táncparkett ördöge szerencsére nem kellett félnem a gyors mulatós ugrabugrálástól. Majd a párommal is táncoltam lazán óvatosan 1-2 számot. Remélem annyi mozgás nem tett kárt 3 nappal a beülti után. 

Azóta s folyamatosan sokat pihenek, horgolok a mellényem háta már majdnem készen van, ezt félfekvő helyzetben. 

Tagnap kisétáltam Anyósékhoz, s próbálok a 3. emeletről naponta csak egyszer lemenni. 

Apróbb tüneteket érzek, persze ezek még korántsem jelek azért, de a mellem feszül s fáj. S a méhem az a beülti óta nem telik el úgy nap, hogy ne húzódnak, mintha súlyok lennének rajta húz néha lefelé. 

Remélem jó jelek lesznek. 

Pénteken iskolába megyek, várom már nagyon, így eltereli a gondolataimat az a két nap. Sok újdonság lesz az biztos. Már az első nap vinni kell átöltözős ruhát, törölközőt (masszázshoz), papucsot.

S mivel két egymás utáni napot leszek, ezért ott alszom Anyukáméknál, s szombaton jön értem a párom és jövünk együtt haza. 

Ketten vagyunk

Amióta nem írtam, pörögtek az események. A múlt héten érkeztem ciklusom 12. napjához amikor is mennem kellett ultrahangra, hogy lássuk indulhat-e Fagyóca felébresztése.
Egy új doki fogadott, Zs. bemutatott Neki, még nagyon új látszott rajta, nem tudja még a rutint. Mert uh. közben kétszer is megkérdezte Zs-t mit láttunk az előző uh-on.
Mikor is elmondtuk hogy nem volt előző uh- mert spontán ciklusban csak a 10-12. nap között hívnak be uh-ra.
Az eredmény viszonylag jónak mondtahtó ( azért írom így mert tudom nem hasonlítgassak de az áprilisi ciklusnál kicsit nagyobb tüszővel és vastagabb nyh-val indultunk)
Tüsző 18 mm, nyhártya vastagság 7 mm... már aznap mehetett is  a tüszőrepi, s szept. 10-re azaz tegnapra tették a FET időpontját.
Az injekciót megkaptam péntek este, s a hétvégém és  hét eleje előkészületekkel telt. Szerettem volna kitakarítani itthon, s sok mindent rendben "hagyni" hogy a pihenést és az elkövetkező 2 hetet ne zavarja meg semmi.
Tegnap reggel telefonálnom kellett, hogy Fagyóca felébredt-e.. ugye már csak Ő maradt egyedül. S igen gyönyörűen osztódott.. s így 11:30-ra kellett az Intézetbe érnem.
Akkor már csak 6-an voltunk összesen, Én voltam az utolsó mivel Én érkeztem legkésőbb.. ugyanazt az ágyat kaptam mint a legelső lombik beültetéskor (az volt szabad)
F. doki kézen fogott és már sétáltunk is befelé, ahol volt egy kis meglepetés.. mert ugye telt hólyag, kell. Még véletlenül sem mertem elmenni pisilni, csak itthon indulás előtt (1,5 óra az út). De valamiért nem találta, és látta megfelelően a méhemet az uh-on.
Szegény I-is mondta, de hogy Ő látja, és a hólyag van annyira tele mint az előttem valamelyik Hölgynek.
Aztán megkérdezte, hogy hátrahajló méhem van? -S közöltem, hogy nem mondták még ezt ( pedig átestem már nem egy uh-on és lombikon), csak a középtől kicsit balra helyezkedik el ott kell keresni.
Persze azért látta :) de nem teljesen élesen, de jött végre Fagyóca, gyönyörűen kibújva burkából már. Vissza is kaptam viszonylag gyorsan. De utána a biztonság kedvéért csináltak egy hüvelyi uh-ot, hogy biztos jó helyre rakták.
S igen, minden  a legnagyobb rendben volt. Megkaptam odalent a pihenés után a papírokat, Ajánlott vitamint a doki, mert kérdeztem hogy annyi féle van  a piacon mégis melyiket ajánlja.
Majd rátértünk a kényesebb témára, a várólistára a B-tervre ahogy Ő fogalmazott. Mert bizony akármennyire is optimista és bizakodó vagyok, ezt is számításba kell venni.
S kiderült, hogy mivel a spontán terhesség miatt nem használtam fel az akkori várólista helyemet, ha most   újra rákerülök 2016. novemberi sorszámom lehet.
Abban maradtunk, hogy próbál előrébb hozni, ha lehetséges.
De bízom Benne, hogy erre nem kerül sor!
Mert Fagyóca nagyon erős, élni akar, és Velünk marad.
Most pihenek itthon, horgolok egy újabb mellényt, melegítő párna van a derekam alatt, nagyon jólesik a langyos meleg.
Holnap lakodalomba készülünk, remélem nem lesz hideg és a vacsoráig Én is ott tudok maradni,