Búcsú

Viszonylag napsütéses napra ébredtünk csütörtök reggel. Mivel 10:30-ra volt időpontunk így kényelmesen elkészültem, hajat mostam és felöltöztem. A rendelés csúszott legalább fél órát. Addig volt időnk eldönteni szeretnénk-e tudni a Baba nemét vagy sem. Először nem szerettük volna, de aztán a Párom beadta a derekát, ha Én szeretném, és látja a doki hát egye-fene mondja meg.
Sorra kerültünk, a doki rendes volt, hellyel kínált, kérdezte van-e panasz vagy bármi, aztán az ágyra mutatott, hogy feküdjek le és nézzük az uh-ot. Hasi uh-ot csinált, először a kivetítőn láttuk a Babát, meghallgattuk a szívhangját, majd egy idő után nagy csend lett... néztem a doki arcát de láttam arckifejezéséből, hogy valami nem stimmel. A Párom megfogta a kezem, a doki kikapcsolta a kivetítőt és mondta, hogy nincsenek jó hírei.
Én nyugodtan visszakérdeztem, hogy ez mit jelent. És közölte, hogy a Babának ún. idegcsőzáródási rendellenesség kategóriájába tartozó betegsége van. Nem fejlődött és záródott rendesen az elülső agykoponya. Így gyakorlatilag sem az orrcsont, sem a szemek nem fejlődtek ki. Nincs esély a megszületésre. Ekkor már a könnyeim potyogtak, Ő megfogta a kezem és csak annyit tudott mondani, hogy sajnálja, nem kapcsolja vissza a monitort, de a vizsgálatot be kell fejeznie. S közben azt mondta, sajnos nagyon ritkán de előfordul, az Ő praxisában ez volt a 2. ilyen. De szerinte nem genetikai betegség, mert a hátsó koponyarész , a gerinc záródott, véleménye szerint folsavhiány okozta. Ezt a legközelebbi tervezett terhességénél teszttel ki lehet szűrni.
Kérdezte mennyivel előtt kezdtem el folsavat szedni. S mivel Picicsodát nem terveztük hivatalosan ezért nem szedtem a terhesség előtt.

Ő megcsinálta  a papírokat, kérdezte, hogy mikor szeretnénk a beavatkozást, már pénteken vagy hétfőn, ezt beszéljük meg nyugodtan megvárja. Nem szerettem volna húzni az időt így azt mondtuk minél előbb annál jobb. Felhívta az orvosom helyettesét a SOTE II-n, mert az orvosom nem volt Mo-on.  Ő mondta, hogy menjünk és vár máris.
Zokogva jöttem ki a rendelő ajtaján és még percekig álltunk összeölelkezve a kocsi ajtaja előtt mielőtt elindultunk.
A kórházba érvén, a doktornőt hívtam telefonon, de egy kis műtéthez hívták, így mondta hogy intézzem a papírokat a védőnővel és mire azzal végzek Ő is visszaér.  A papírok készen lettek,  a doktornőt nem láttuk sehol, így bekopogtunk az megadott ajtószámon. Egy idősebb uriember nézett ki, majd közölte hogy még nincs ott a doktornő. S aztán pár másodperc múlva kinyitotta az ajtót és behívott. Ő végzi az uh- vizsgálatot még egyszer 3 kollégájával egyetemben, hogy biztos-e a diagnózis.  4-en álltak körül és készítették az uh- felvételeket, minden irányból kb. 15 percen keresztül. De sajnos az Ő diagnózisuk is ugyanaz volt. Mivel a betegfelvételin hétfői műtéti időtőpontot kaptam a Párom rákérdezett odabent, hogy nem lehetne-e megcsinálni Pénteken, hogy ne húzzuk hétfőig. Egy idősebb orvos Ránézett a Doktornőre s közölte vele, hogy meg kell csinálni a műtétet holnap, ha a szükséges papírok megvannak. Szerencsére minden lelet Nálam volt, így nem volt akadálya a pénteki műtétnek. Hazaengedtek, s másnap reggel vártak fél 8-ra vissza.  Szinte semmit nem aludtam. Egyetlen kép járt a fejemben, mielőtt az orvos kikapcsolta az uh- képet, a Baba az arcához emelte a kezét mint aki integetett és elbúcsúzott. Ez az utolsó képem Róla.
Másnap reggel a betegfelvételin várni kellett, mire az osztályra kerültem már fél 9 is elmúlt. A doktornő jött rögtön, mondta hogy menjek Vele intézzük a papírokat, mert mindjárt Jön a Doktor Úr aki műteni fog és felhelyezi a tágítót. (attól nagyon féltem, mert olvastam rosszakat is Róla). A papírok kitöltése közben megérkezett a Doktor, nagy markáns idős, bajúszos, mély hangú doki volt. Közölte hogy Ő is megvizsgál menjek a függöny mögé.
Én mentem szót fogadtam, s már vizsgált is. A vizsgálat közben azt mondta, hogy itt baj van mert ez a Baba biztos , hogy nem 12. hetes. és azonnal kérte a méreteket. Megijedtem, mert ugye egy bizonyos méret és kor felett már altatásos terhességmegszakítást nem csinálnak. A doki csendben vizsgált, majd rákérdeztem, hogy akkor most lehet még altatásban. Azt mondta végső határ, de megcsinálja, felhelyezte a tágítót, melyből nem sokat éreztem, s a kórterembe küldött. Azt mondta dél körül jön. A kórterembe a párom nem jöhetett be, így időközönként Én baktattam ki hozzá a váróba. A tágítás időszaka nem fájt, szinte nem is éreztem. Egy órát feküdni kellett a többiben lehetett sétálni.
Majd valamivel negyed egy után jött a műtős, hogy mehetünk. S felsétáltunk a műtőbe, a folyosón leültetett mondta, hogy várjak. Már hallottam az orvos hangját, aki közölte e kollégákkal, hogy a másik két orvos mibe rángatta Bele egy 13. hetes magzat elvételébe...Dobogott a szívem, hogy majd mit élek át a műtőben, vajon meg lehet-e csinálni... majd benézett a folyosóra s azt mondta mindjárt mi jövünk. Jött is a műtős, bekísért, ott felfektettek az ágyra, lekötötték a kezem, lábam, beszúrták a branult, az altatós kérdezett még kettőt-hármat és másra már nem emlékszem.
A szobában ébredtem rettenetes fejfájással, és némi hányingerrel, melynek meglett az eredménye... a műtét után 1-2 órával fordulva az ágyon elöntött valami.. nagyon megijedtem hívtam a nővért azonnal, aki azt mondta ez normális, de menjünk ki a mosdóba, folyt belőlem mint a csapból. Fájdalmat nem éreztem. Egy idő után alább hagyott és jobb lett. A párom is bejöhetett egy kicsit és a Hugom is meglátogatott. Kaptam anti D injekciót és egy méhösszehúzó injekciót még. A doktor a Baba nagysága és a sok vér miatt nem engedett haza így az éjszakát a kórházban töltöttem. Persze egy percet sem aludva. A fejfájásom nem javult, így szombat reggel kénytelen voltam egy fájdalomcsillapítóval indítani. A doki jött reggel fél 8 körül megnézett és hazaengedett, hat hét múlva vár kontrollra vissza. Azt mondta Ő szeretne látni mivel Ő műtött.  Aztán megkaptam a zárójelentést és hazajöhettem.  Sírtam hazafelé, sírtam itthon.
Az agyam folyamatosan kattog, és próbálom mondogatni magamnak, hogy így volt a legjobb mindenki számára. A Baba nem tudott volna életben maradni, a Mi életünk is ráment volna. A doki azt mondta a következő terhességnek nem kell ilyennek lennie. Ki kell szűrni még egy-két genetikai dolgot, és figyelni tudatosan készülni kell.
Vigasztal az a tudat, hogy igenis képes vagyok teherbe esni természetes úton, csak kell még idő  a szervezetnek, és Nekem is hogy erre felkészüljek. De hogy mennyi ez az idő azt nem tudom megmondani. A "hivatalos szakirodalmak" 3-4-5 hónapot írnak. Majd meglátjuk. Most csak abban bízom, hogy nem lett maradandó károsodás odabenn, hogy nem záródott vissza a petevezeték. És hogy a Picicsoda a Nagypapival, Dédpapikkal jó helyen van odafent.

Szedd össze Magad

Napok óta ezt mondogatom magamnak. Nem tudom miért, de az utóbbi időben semmihez nincs kedvem és erőm sem.
Sokszor csak elmegy a nap felettem, és azt veszem észre, hogy este van.
Kedden voltunk ellenőrző uh-on, ahol a Doki mindent rendben talált, Manóka mocorgott össze-vissza alig tudta lefényképezni Nekünk. Láthatólag jól érzi magát. Aztán levette a Doki a rákszűrést, megbeszéltük, hogy a 12. héten megcsinálják a genetikai uh-ot. Rákérdeztem javasolja-e a kombinált tesztet, és azt mondta inkább az Integráltat mert biztosabb eredményt ad. Így kértem időpontot, jövő héten csütörtökön megyek délelőtt. Bár pechemre az előző nőgyógyászom csinálja majd, aki ugye a műtétre lepasszolt... de hát ez van, majd mosolygok és kész..a rákszűrés eredménye jó lett, de van egy kevés bacilus amire vmi gyógyszert írt, a doki, mert a lányok a mail-ben azt írták menjünk be a receptért.
A hét többi napja eseménytelenül telt, hétvégén sütöttem Apósom születésnapjára fini tortát. Voltunk meccsen.. de semmi érdekes nem történt. Próbáltam a párom rávenni, hogy segítsen megpucolni az ablakokat, mert egyedül nem engedi de eddig eredménytelennek bizonyultam. Lehet az idén elmarad a nagy Tavaszi Nagytakarítás?
Tegnap hihetetlen rosszul voltam... nem tudtam az ágyból felkelni sem, annyira fájt a fejem, ha pedig felkeltem a hányinger kerülgetett. Egyedül voltam itthon, telefonáltam a páromnak, hogy hozzon Panadolt mert nem bírom, s közben felhívtam a term. gyógyászt aki kinyomta a telefont, s így Én írtam az sms-t szorgalmasan, hogy mit csináljak. Jött is a visszaválasz, hogy lábfürdő, borogatás és homeós bogyó, gyógyszer csak ha nagyon muszáj.
Ok.. lábfürdő de milyen, kutakodtam a neten mit találok, épp kapóra jött, hogy múltkor a Nagyitól kaptam több illóolajat, így levendulás lábfürdőt csináltam. Hatott is egy kicsit, legalábbis enyhült a fejfájás. Mire a párom hazaért egész "jól" voltam. Így nem kellett a gyógyszerhez folyamodnom. Este még felhívott a term.gyógyász hogy vagyok és elmondta részletesebben a kezelési lehetőségeket.
Ma reggel már "jól" ébredtem, csak néha a gyomorsav nem hagy reggelente, de nem vészes. Kicsit erőt vettem magamon és próbáltam összepakolászni itthon. Nem mintha kupi lenne itthon, de Én aki hetente takarít naponta mos fel... most ezek a dolgok nem érdekelnek egyáltalán. Fáradtnak érzem magam mindenhez, még a hajam megmosni sem volt erőm kb. egy hétig. Az arcom az utóbbi időben annyira kiszáradt, hogy akármit kenek rá nem használ. Sőt egy hete a pattik is újra megjelentek.. kellene már egy kozmetikai kezelés.. Ma próbáltam erőt venni magamon.
Nem hagyhatom el magam, hiszen Életem legszebb időszaka előtt állok, most nem hanyagolhatom el magam, és a lakást sem.
Bár remélem, ha jövő héten betöltjük a bűvös 12. hetet kicsit javul ez a kedvetlenség, és végre összeszedem magam.

Mozgalmas Napok

Az elmúlt egy hét mozgalmasra sikeredett.  Mert Nálunk a hétvégék általában mozgalmasak, főleg, hogy itt van újra a meccsszezon.
Nem úgy terveztem a szombatot ahogy sikeredett, de az élet közbeszólt. Ugyanis a barnázgatás/pecsételés nem múlt el maradéktalanul. 3-4 nap kihagyásával mindig megjelenik.
Pedig szombatra baráti szalonnasütős, beszélgetős Napot terveztem, rég nem látott barátokkal Tbányán. Igaz a Párom a meccs miatt nem tudott volna Velem jönni, de egyik barátjával mehettem volna és haza is. De így nem vállaltam be a hosszú utat...
Így szombaton korán kelvén időre megfőztem, megebédeltünk, jól felöltöztem és irány a Futballmeccs, ha már szalonnasütögetés elmaradt. A meccs jól indult, feszült volt a helyzet, mert az első helyezettel mérkőzött a Csapat.
Viszont az első negyedóra eltelte után, az egyik srácot olyan szerencsétlenül fellökték, hogy karcsont törése lett.. nem is kicsi, hívni kellett a mentőket. Így állt a meccs legalább 20 percet. Ezen persze mindenki felpaprikázódott és így folyt a meccs. Melyet aztán megnyertünk. De a meccs után irány  a kórház, mivel az egyik focista kísérte a beteget, a Párom meg mindent intéz-magára vállal, így mentünk érte. Sajnos a kezét műteni kellett, váratták a műtétre 4 órát és 4,5 órás műtétje lett. Melyet jó barátokhoz híven megvártunk, így hajnali 2-re sikeredett hazaérnünk. Már nagyon fáradt voltam..
Vasárnap a párom megígérte, hogy segít így kitakarítottunk (persze light-osan), majd kiraktuk a muskátlikat az erkélyre, átültettük Őket.. szép napsütéses délután várt Ránk. Közben telefonált Anyósom, hogy megjöttek a rokonok sokat főzött és hát menjünk ki egy kicsit. Befejeztük amit kellett, és irány  a kora délutáni ebéd és rokonlátogatás. Jól el is időztünk. Este még felmentünk a Kórházba beteglátogatni.
Hétfőn korán keltem irány a vérvétel. Mert ugye Sztk-s szakrendelés és Persze N. Megye itt nem úgy működik mint máshol. Pénteken közölték a vérvételen, hogy nem tudnak mindent levenni, mert a vérszállító autó egy héten egyszer jön a Bp-i szállításért, és az szerdán van, tehát nem szúrnak meg kétszer, ezért menjek inkább hétfőn vagy kedden.... sikeresen túlesve az első vérvételen, irány hazafelé. Egy kis tevés-vevéssel el is telt a Nap.
Kedden váratlan szerűen meglátogatott a Védőnő, felírta  a készen lett vérvételek eredményeit, kérdezgetett, majd elment.Estére volt időpontom a Természetgyógyászhoz, odaérvén örült Nekünk. Kérdeztem sok mindenféléről vitaminokról és egyéb, ellátott jó tanácsokkal, és mesélt-mesélt a tapasztalatairól a mostanság születő gyermekekről. Nagyon érdekesre sikeredett.
Viszont a cipőm miatt lecseszett, hogy tessek és legyek szíves laposabb cipőkre váltani, melyek majd tartják a gerincet és a bokát. Mert a magassarkú cipőkben ha meginog a lábam baj lehet. Este negyed 10-kor jöttünk el Tőle. Már nem is úgy tekint Rám mint egy páciensre hanem mint egy jó ismerősre, ez nagyon jólesik. Megbeszéltük, ha baj van vagy kérdésem hívom és segít.
Szerdán töltöttem egy bizonyos évet. Nem volt különösebben nagy ünneplés, sütöttem egy tortát magamnak és Anyósomnak, mivel egy napon születtünk. A párom felköszöntött és egyre.másra jöttek az sms-ek és üzenetek.
Tegnap a konyhában tevékenykedtem, megrendelésre sütöttem egy fekete erdő tortát. Melyet azelőtt soha! Szerintem szépre sikeredett, a megrendelői szerint pedig isteni finom lett. Hát hamarosan megcsinálom diétás változatban is.

Közben pedig a Húsvétra is készülök. Már horgolom a kis tojáskákat, és most rátaláltam egy nagyon jó leírásgyüjteményre, csak ki kell nyomtatnom. Ez idő alatt pihenek sokat, mert két napja  barnás vmi megint visszatért minimálisan. Már nem tudom mit tudnék tenni, hogy ne legyen. Mindenesetre remélem a Keddi uh. alapján minden rendben lesz.
sok tünetem nincs.. néha reggelente fent van a gyomorsavam, de igazából ennyi. Egyenlőre és remélem ettől rosszabb és több nem is lesz.  Holnap ismét foci, ha nem lesz hideg és rossz idő megyek. De remélem nem sikeredik olyan mozgalmasra minta múlthét.

Telnek a napok

Az elmúlt napokban nem történt semmi különös. Egyszerűen csak telnek a napok. A barnázás megijesztett a múlt héten ezért igyekeztem sokat pihenni és feküdni. Ami nem nehéz mert délutánonként olyan álmosság jön Rám, mint még soha. De hál az égnek már 4-5. napja nincs ilyen barnázós tünetem.
Itthon lazára vettem a figurát, tulajdonképpen ezt sem nehéz betartani, mert nincs kedvem semmilyen házimunkához. A vasalást is 3 napig halogattam. Minden nap összepakolok amit nagyon muszáj, ha kell felmosom a folyosót és fürdőt, de mást a héten még nem igazán csináltam. Megvár Engem és a Párom. Mert kértem, hogy hétvégén segítsen be egy kicsit, vagy legalábbis legyen a közelemben amíg Én teszek-veszek. A teraszt is rendbe kellene tennem egy kicsit, már egész jó idő van ahhoz, hogy a muskátlikat kitegyem, de előtte be kell hordani a téli helyükről és rendberakni a töveket. Ehhez pedig kell a Párom segítsége.

Tüneteket nem sokat észlelek a mai napig, bár a reggeli savval a torkomban küzdök kb. 11-12 óráig. Aztán meg mint akit elvágtak. Erre nem tudom mit kellene kitalálnom, hogy jobb legyen. Bár azt olvastam, hogy a hagymát kerülni kellene, Én meg mostanában mindent hagymával szeretnék enni.
Holnap még vár rám a vérvételek hada, hogy a leleteim elkészüljenek mire mennem kell az orvoshoz. Már várom, hogy lássam és megnyugodhassak, hogy Manóval minden rendben.
Olvasni még nem sokat olvastam szakirodalmat, majd talán a következő uh. után jobban belevetem magam a könyvek hadába. Barátnőmtől kaptam már kölcsön könyveket.
A nadrágjaim egy részét sem tudom evés után már magamon elviselni begombolt állapotban, úgyhogy lassan búcsút kell mondanom a farmeroknak.
De hát ez igazán nem nagy áldozat Picicsodáért!

Ijedtség

A mai napon nagyon korán keltem. A tanulóim vizsgáztak, és egész éjjel szinte alig aludtam, hogy vajon hogyan fog sikerülni Nekik.
A vizsga jól zajlott, nagyon ügyesek voltak, mindenkinek sikerült. A végén éreztem, hogy valami nem jó odalennt, mintha vmi elöntött volna.
De nem fordítottam rá különösebb gondot, mivel az utro maradék szokott így távozni. Csak amikor hazaértem, akkor látom, hogy ez nem kis mennyiség és nem is utro, hanem barnás és sötétebb vmi. Nagyon megijedtem, mondtam is a páromnak, hogy készüljön mert tuti orvoshoz kell mennünk. Hívtam is egyből a dokit, aki azt mondta rendben menjek és most fogad. Autóba ültünk, és kb 1,5 órán belül már a rendelő ajtajában várakoztunk.
Be is hívott, Én odaadtam a papírt amit két hete S. doktortól kaptam, megkérdezte a legalapvetőbb adatokat, és már vizsgálat is.
Manónak ver a pici szíve!!!!! Szabályosan hangosan hallottuk!!!
Tőle nem jött ez a valami az biztos, legalábbis az uh-on nem látszott. Vérömlenyt, és cisztát sem látott ami okozhatta volna. Azt mondta az utro tud ilyet okozni.. sokat kell pihennem, és ha tehetem feküdjek. 3 hét múlva vár kontrollra ( a Lányoktól április 8-ra kaptam időpontot), addig is el kell intéznem a belgyógyászati alap vizsgálatokat, vérvételeket, jelentkeznem kell a védőnőnél. Ezekhez is megírta és odaadta a beutalókat.

Az uh. alapján Manócska 6+3-nak felel meg. (azt mondta 6 hetes.. nem értem Én ezt, egyik helyen azt olvasom ez már a hetedig hét a doki meg hatot mond..) Én 6+6-ot számoltam. De mindegy is, jól van, Ver a Pici Szívünk és nincs gond!

Anya megnyugodott valamelyest. Próbálok többet feküdni és pihenni!

Ja és képünk is van már (bár csak fotózni tudtam a minőség nem a legjobb..)

Csak szépen lassan

Lassan, komótosan, ezek a szavak jellemzik a mindennapjaimat mostanság. Próbálok kicsit lassítani, lejjebb venni a tempón.
Mióta tudom, hogy Picicsoda a pocakomban van, nem diktálok akkora tempót magamnak, nem akarok mindenkinek megfelelni, mindent tökéletesen csinálni. Csak mindig annyit csinálni és elérni ami Nekem éppen jólesik és kényelmes. Most a jógát is szüneteltetem, de szeretnék újra járni, ha majd az egészségi állapotom megengedi.
Alapjában véve rendmániás vagyok, borzasztóan tud zavarni, ha valami nem oda kerül vissza ahol annak a helye van, vagy nem oda rakják. Zavar és az Én szememben rendetlenség állapotát kelti, ha legalább 3 kabát lóg a fogason, és nincs beakasztva a gardróbnak kinevezett tárolóhelyiségbe, ha a szobában, a szobainason több ruha "rendezetlenül" hever.
Ezeken a dolgokon próbálok kicsit engedni, hiszen lesz időszak amikor a "rendmániámnak" nem fogok tudni maradéktalanul megfelelni. Hiszen lassan majd más veszi át a fontossági sorrendet az Életünkben.
Próbálom lazábban felfogni a dolgokat, hiszen úgysem pakolja el helyettem senki, nem fog helyettem kitakarítani senki. ( nem is szeretném, és tudom ha így lenne utána takarítanék mert Nekem az úgy nem tetszik). Akkor meg hova ez a nagy megfelelési kényszer? Magam sem tudom. Élünk, nincs kosz, nincs rendetlenség... ezt a felfogást próbálom mantrázni magamnak, és hogy próbáljam meg végre jól érezni magam a lakásban, ne Én legyek a lakásért, hanem Ő és a használati tárgyak legyenek értem. Ezért a takarításokat is már átraktam péntek délutáni projektnek. Így a hétvége a párommal telik, nem kell korán kelni, más dolgokat is el tudok intézni, jöhet a kertészkedés felhőtlenül a szabadban a jó időben, mert nem kell hazarohanni takarítani... minden megvár.
Így próbálom élni mostanság a napjaimat, sok-sok pihenővel a közepén.
Még két napig tanítok, aztán útjára engedem a csapatomat. Biztosan hiányozni fognak, és egy ideig üres lesz a délelőttöm, de majd lefoglal valami más. Már elkezdtem a napokban a Húsvéti tojáshorgolási projektnek. Már tavaly horgoltam teli tojásokat, most az idén szeretnék szép mintás tojásokkal díszített barka vagy gyümölcsfa ágakat a lakásban. A prototípusok már készülnek.
Délutánonként sokat pihenek, s van amikor már este 20-kor leragad a szemem. Amikor azelőtt meg sem kottyant, hogy még éjfélkor is kukorékoltam.
Nem igazán érzek még tüneteket, ez néha zavar, hogy vajon minden rendben van-e odabent.. de mivel nincs barnázás,(ami az uh. másnapján volt) nem fáj semmim ezért próbálom magam nyugtatni. A hasam puffad de nagyon, viszonylag sokat eszem. Ezt úgy gondolom az Elevitnek köszönhetem. De azon gondolkodtam épp tegnap, hogy még négy napra elegendő Elevit magzatvédő vitaminom van itthon, és lehet váltok másra. Talán a Femibionra (régen szedtem). Azt olvastam, hogy az Elevitben található A-vitamin nem a legjobb ... bár sok más meg megtalálható benne, ami a Femibionban nem. Szóval mindegyiknek van előnye és hátránya az biztos. Nem utolsó sorban ár szempontjából.
Szedem a Magne B6-ot elővigyázatosság szempontjából, és néha-néha a D-vitamint. Valamint vacilálok, hogy a Chlorella alga kapszulát szedem tovább a rengeteg vitamin miatt ami benne található. Csak nem tudom nem lesz-e így sok.
Lassan betöltöm a 6. hetet ma vagyok 5+6, már kikupálódom az interneten hogyan is számolnak... ha valaki 5+1 akkor már 6 hetes terhesnek számít belépett a 6. hétbe. Letöltöttem egy mobil alkalmazást, de nem igazán tetszik , mert tulajdonképpen semmit nem csinál. Nem számolja hány hetes, hány napos vagyok... és alig vannak információk a növekvő babáról.
Szeretnék könyvet venni, a Terhesség ABC-ről sok jót olvastam és a blogon a lányok közül is ajánlották. De ezekkel úgy érzem várok még, a szívhangig biztosan. Ami már remélhetőleg jövő héten hallható lesz. Így lassan telik az idő, szeretném tolni, hogy tudjam minden a legnagyobb rendben, van szépen hallható szívhang, és növekedés. De türelmesnek kell lennem, ez a 9 hónap nem fog másról szólni mint a várakozásról és a türelem tanulásáról egyaránt.

:)

 Egész nap egyetlen egy dolog motoszkált a fejemben. "Mindennek rendben kell lennie."  Nem volt időpontunk ezért nem tudtam mire számitsak-mennyit kell várni stb..-szerencsére nem voltak sokan. Zs. Kedves volt mint mindig. Mondtam hogy nincs időpontom de a Doktor úr soron kivül fogad. Nem vártunk talán kb.10 percet. A Doki kedvesen beinvesztált kérdezte mi újság.. és Én elmondtam ismét hogy pozitívak a terhességi tesztjeim. Közölte,hogy akkor megnéz. Mondta a Páromnak hogy álljon oda  nyugodtan S rámutatott egy helyre mellettem. Közölte,hogy az az Apukanézelődő.
S már csinálta is az uh-t. És rögtön megláttam a "fekete foltot" ami nem más mint a petezsák (11.4 mm) és Benne a szikhólyagot. Szívpulzálást még nem hallottunk de azt mondta még nem is kell ebben a fejlődési szakaszban. S mondta a Páromnak hogy ha szeretné lefényképezheti. Ő csak nézett maga elé először fel sem fogta mit mondott a Doki,ezért elmondta még egyszer,hogyha leveszi a vakut akkor tud fényképet késziteni. S ő felocsudva a meglepetésből ment és fényképezett. S készen is voltunk. Nem tudott napirendre térni,hogy két elzáródott petevezetékkel ez hogy lehetséges Én mondtam,hogy kemény fél év áll mögöttünk,meséltem a diétáról és egyéb.
Aztán mondta,hogy boldogan ad át Dr. V-Nek ,mert ugye Ő irányitott hozzá. Ő már ritkán van a kórházban,csak ha nagyon muszály és dr. V. jó orvos,lendületes,fiatal és van ideje. Hivjam ha kilépek az ajtón és beszéljük meg a tovàbbiakat. De nagyon jól esett,hogy azt mondta ha nem érem el a Dokit bátran hivjam,mert megmarad a háttérben ha szükség lenne Rá.
A rendelőből kilépve,persze hogy lemerült a telefonom.Igy nem tudtam a Dokit elérni. Ezért maradt a párom telefonja,hogy időpontot kérjek a rendelésére. Aztán csak sikerült Anyukáméknál tölteni a telefont igy felhivtam a dokit,hogy megkérdezzem,hogy amit jövő hétre kaptam időpontot az jó lesz-e a szivhang miatt. Azt mondta,hogy mivel még picike ezért ha biztosra szeretnénk menni inkább toljuk még egy héttel,ha nincs problémám. De ha megnyugtatna hogy megnézzen mehetek jövő héten is. Igy ugy döntöttem nehéz lesz kivárni,de menjünk a biztosra. Nem fogom még fel. Annyira hihetetlen,hogy most itt van Velünk az a Picicsoda melyre annyira vártunk.