Furcsa érzés...
Elgondolkodtatok már azon, hogy mióta Picicsodára várunk/vártok mennyi minden lett egyszerre része a mindennapjainknak? Melyekről annak idején azt sem tudtuk mi fán terem.
Hormonok, különféle vizsgálatok, ciklusidő, hőmérőzés...
Amikor 4 évvel ezelőtt elkezdtük a Picicsoda projektet, rengeteg könyvet információt és internetes cikket olvastam azért, hogy a lehető legfelkészültebb legyek annak érdekében, hogy azt a bizonyos egy-két napot jól időzítsük.
Nem érdekelt hogy hétvége vagy hétköznap mértem rendületlenül az ébredési hőmérsékletem, vásároltam az ovuteszteket hol netről hol drogériákból. És persze volt egy-két alkalom amikor mániákus tesztelővé váltam egy-két nap késés után.
Regisztráltam internetes fórumokon,kiértékeltettem görbéimet... ezek a "feladatok" a mindennapok részeivé váltak.
S most hogy tudom természetes úton Picicsoda nem költözhet pocakomba, teljesen másképp élem meg Női mivoltomat.
Hogyan tud az ember gondolkodása egyszerűen 360 fokos fordulatot venni? Már nem érdeklenek a ciklus végén a hőleesések, vagy a trifázisos görbe..
Látom, érzem és nyugtázom a dolgokat, de már nem görcsölök rajtuk, már másodlagos szempontok lettek csupán.
Furcsa érzés hogy ami 4 évig életed része volt, egyszeriben megszűnik fontosnak lenni.
Nem mondom, hogy ürességet érzek, még csak furcsának sem mondanám, szokom ezt az új helyzetet. Bár azért a hőmérőt előveszem, hogy lássam bizton van peteérésem, de a régi "eszközök" mindegyikére már nincs szükség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése