2013. február 17., vasárnap

Kezdetektől...

Végre rászántam magam arra, hogy ha "tollat" ragadok talán könnyebb lesz a várakozás, s talán nem agyalok annyit a dolgok menetén.  Hosszú út, melyen végig kell mennünk ahhoz hogy a Mi kis Picicsodánk végre beköltözhessen.
Ez az út 2009-ben kezdődött, akkor amikor a diplomamunkámat írtam, és különköltöztünk a családtól a Mi kis saját fészkünkbe. A gyógyszer szedését már korábban abbahagytam, úgy voltunk vele ha jönni szeretne had jöjjön.
De a várva várt csoda elmaradt... egyre többet olvastam utána az interneten, keresgéltem fórumokon. Rátaláltam arra a Fórumcsapatra aki mind a mai napig figyelemmel kíséri utam, és segít, tanácsokkal lát el ha elakadnék.
Egy év sikertelen próbálkozás után ott motoszkált a fejemben hogy talán valami baj lehet. Felkerestük Nőgyógyászomat, aki azt tanácsolta hogy 3 hónapig próbálkozzunk meghatározott napokon, de Ő minden mást  a legnagyobb rendben talált. Megbíztunk az orvosban hiszen a Család jól ismerte. Amikor a 3 hónap próba időszak letelt már nem tudtam hozzá visszamenni, hogy megbeszéljük a továbbiakat mivel időközben váratlan események miatt már nem rendelt többet.
Kerestem hát egy másik orvost aki szimpatikus, fiatal, és nem utolsó sorban otthon van a témában. Meg is találtam Bp-en. Hozzá jelentkeztünk be első körben egy konzultációra. Az első konzultáción megkaptam a beutalókat a vérvételre. A párom is az ilyenkor szokásos vizsgálatra.
A vérvétel alapján minden rendben volt, melyet az akkor már profiszinten űzött reggeli hőmérőzésem is igazolt.
A párom eredménye is tökéletes lett. Az orvosom azt javasolta várjunk még, illetve ha szeretném csináltassak egy Ir vérvételt, hogy lássuk örököltem-e a cukorbetegséget Családom tagjaitól.   A Fórumos csapat javaslatára elmentem az MM-be és megcsináltattam az Inzulinrezisztencia vizsgálatot.  A sejtés beigazolódott Ir-t diagnosztizáltak nálam, aminek kezelésére diétát, mozgást és gyógyszert írtak elő. A diéta tartása nem kis fejtörést okozott mivel az édességet nagyon szeretem. De lelkesen belevetettem magam, hogy ha az eredményeim javulnak, talán a Picicsoda is megérkezik.
Sajnos nem így történt, telt az idő, a kontrollvizsgálat kimutatta, hogy az eredményeim nem sokat javultak.  Ekkor már 2011-et írtunk. A nőgyógyászom laparoscopiát szeretett volna csinálni, mert továbblépni e vizsgálat nélkül nem lehetett.
Én húztam az időt, és az MM-es kezelőorvosom is meg volt győződve róla hogy csak az Ir miatt nem esem teherbe.
Felkerestem egy dietetikust, aki személyre szabottan oktatás keretein belül  elmagyarázta mit és hogyan kell étkeznem. Mire figyeljek oda. A szigorú torna és diéta után az értékeim egy része javulni kezdett, de a hormonértékeim egyre romlottak. Az LH /FSH arány elcsúszott,  a Tsh-m értéke időről- időre emelkedett,  D-vitamin hiányt diagnosztizáltak. Így újabb két "gyógyszerrel" lettem gazdagabb, egy pajzsmirigyre ható étrend-kiegészítővel, és D-vitaminnal.
A tavalyi év elég mozgalmasra sikeredett... lakásfelújítás, emiatt költözés, jött a nyár.. így nem igazán figyeltem oda a diétára. Próbáltam élni az életem, nem mindig azon agyalni vajon most sikerült-e... egy idő után belefáradtam és úgy döntöttem nincs mire várnom meg kell csináltatnom a műtétet.
Visszamentem konzultációra a Nőgyógyászomhoz. T.G-hez. Ő kiírta az alap vizsgálatokat amiket a műtét előtt el kellett végeztetnem, majd döntenem arról, hogy ultrahangos petevezető átjárhatóságit, vagy röntgenes átjárhatóságit (HSG) vagy,  laparoscopiát- hysteroscopiát, szeretnék.
Ő az altatásos műtét mellett tette le voksát(lapar-hystero), mondván, ha a HSG-nél kiderül hogy baj van nem úszom meg az altatásos műtétet.
Hát jó legyen beleegyeztem. Aztán köv. konzultáción közölte, hogy Ő jelenleg nem műthet ezért ha beleegyezem átadna egy kollegájának. V.G-nek.
Sok választásom nem lévén, mivel más orvost nem ismertem Ő kezelt, és megbíztam benne, hát beleegyeztem.
V.G-vel a találkozás nem volt zökkenőmentes, mivel közben Ő is lebetegedett, ezért a műtétet tolni kellett, és időpontot is Nekem kellett kérnem  Vele folytatott telefonos közvetítés mellett. Így esett a választás Dec.11-re.
Már előtte nap be kellett feküdnöm a SOTE II. Nőgyógyászati klinikára. Nem voltam túl nyugodt, mivel buzgó olvasója lettem internetes weboldalaknak, hogyan is zajlik egy ilyen műtét. Előtte még kórházban soha nem jártam, így az sem tudtam milyen egy esetleges beöntés, vagy egy branül felhelyezése. Hál az égnek a beöntést megúsztam egy hashajtó választása mellett.Magáról a  műtétről és a kórházi bent létről egyáltalán nincsenek rossz emlékeim. Az altatásból szuperül ébredtem, nem voltak fájdalmaim.  Az orvos és csapata segítőkész, és emberséges volt.
Az eredmény annál inkább mellbe vágott.
"átjárhatatlan petevezetékek, endometriózis".
Sajnos nem úgy alakult a műtét végkifejlete ahogy szerettük volna, az endometriózist tünet nélkül éltem át. Két pici csomót távolítottak el, a hashártyán összenövések keletkeztek tőle. És sajnos annyira elzáródva mindkét petevezetékem hogy képtelenség volt megnyitni akár egy kis esélyt is adva annak hogy a Picicsoda természetes úton megfoganjon.
Így nem maradt más lehetőség csak a lombikprogram.
A doktor Úr V.G. a műtét utáni kontroll vizsgálaton megadta a F. Intézet elérhetőségét. Kértem időpontot S. doktorhoz ahogy Ő tanácsolta.
Megbeszéltük a legelső teendőket.
Vérvétellel és vizsgálatokkal kezdtük a 2013-as évet. Túl vagyok az első vérvételen, jövő héten lesz a második. És elméletileg ekkor már azt a bizonyos sorszámot is megkapjuk a várólistán. Amibe ha belegondolok kiráz a hideg, hogy talán jó eséllyel augusztus-szeptember lehet a Mi hónapunk.
Most a várakozás időszakát élem, próbálok újra rákapcsolni a diétára, tornázni. Hogy az utoljára tavaly júniusban mért terheléses cukorértékeimet produkálni tudjam most is. S. doki azt mondta ha tartom a diétát, és azt az értéket baj nem lehet.
De ugye a diétán engedtem a nyár folyamán így újra össze kell magam szednem minden téren.
 S. doki a beszélgetés végén megfogat a kezem és biztatott, hogy fiatal vagyok, más problémám elvileg nem ismert, így bízik az első lombik sikerességében.
Hát elkezdődött az a hosszú út, mely várakozássokkal teli,  a Cél pedig egy nyári/ kora őszi "álom határidővel"  





5 megjegyzés:

  1. Szia Rena, én nagyon-nagyon drukkolok nektek;) Mi is a F. Intézetbe járunk:)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Rita!

    Hasonlóképp Én is Nektek!!

    VálaszTörlés
  3. Szia Rena. Bekapcsolódok én is a történetben, aztán majd ha lesz mit hozzátennem, bele is szólogatok, ah nincs ellene kifogásod! Kívánok addig is sok sikert, és kitartást! :) Audrey (http://szulokvagyunk.blogspot.hu/)

    VálaszTörlés
  4. Sok sikert és sikeres babásodást,jó egészséget kívánok neked! :)

    Üdv. Csenge

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Csenge! Én is hasonló jókat kívánok Neked! Remélem mielőbb teljesül az álmod! Kitartás!!

      Törlés