Tegnap korán keltem, nem azért mert szerettem volna, hanem reggel 8-kor meg kellett kapnom az utolsó injekciókat a tüszőrepesztő előtt.
Sikerült még délelőtt kitakarítanom, a párom kicsit besegített, hogy még idejében az ebéd is az asztalra kerüljön.
Picit feszített a hasam, és bágyadt is voltam a Cetrotide-tól mint szoktam de ezen kívül mást nem éreztem.
Ahogy közeledett az este 20:00 egyre jobban izgultam, olvasgattam a neten amit ugye nem lenne szabad. Sokan írták hogy fáj, feszít az injekció beadása, és néha belilul a helye.
Mivel a párom nem volt otthon, ezért a szomszéd Nénit kértem meg segítsen beadni. (Ápoló néni volt nyugdíjba menetele előtt). Ő volt az aki beadta, izgult Ő is és Én is, fel voltam készülve a fájdalomra. De nem fájt egyáltalán. Mivel bőr alá kellett adnunk, ezért " kis" dudor lett először belőle, de mihánt szétmaszíroztuk nem látszott semmi.
Be sem lilult, így hát örültem hogy ezen is túl vagyok.
Ma reggel viszont enyhén elkezdett fájni az injekció helye, és néha a pocim is fáj, feszít nem tudom leírni az érzést hogy milyen.
Gondoltam már mindenre,( nehogy túlstimu legyen belőle) de biztos a hormonok dolgoznak odabent.
Olvasgattam megint a neten a petesejtek leszívása utáni állapotokról,és itt jönnek az aggodalmak.
Mi van ha nem lesznek jók a petesejtecskék, ha nem megterméskenyíthetőek, ha nem reped a tüsző a szuritól? Vagy nem jól adtuk a szurit?
Ahogy egyre közeleg a holnap egyre jobban motoszkálnak a fejemben ezek a negatív gondolatok, de mindig igyekszem őket elhessegetni, hisz eddig is szépen alakultak a dolgok, holnap is így fognak. Gyönyörű 12 petesejtecském lett, melynek mindegyike alkalmas lesz a megtermékenyítésre.
És holnap a Picicsodák életre kelnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése